Rendhagyó vasárnap: Isten közelségének keresése a Mária úton

Az ember még a bezártságban, a napok összefolyásában is érzi a vasárnap különlegességét. Egész héten kerestük a világhálón egyházi jellegű szertartásokat – szentmiséket, imaórákat, szentségimádást, litániákat - de vasárnap az online szentmisén kívül hitünk bensőségesebb megélésére is vágynánk.

Szent Ágoston mondja: „Nyugtalan a szívünk, amíg nem Benned nyugszik, oh Uram!” S mi beszélne hangosabban, érthetőbben a Teremtőről, mint az zsibongó késő tavaszi természet, ahol a táj, egy pillangó, a mézzel teli illatok és a madárdal emelik lelkünket egyre magasabb régiókba.

Ráálltunk hát a Mária út Szőgyénből a Ciglédre vezető szakaszára és Isten nevében útra keltünk.

Az út elején egy bekerített erdő melletti árnyas ösvényen vezetett az út, majd kitárult a horizont - sárgálló repceföldek, a szárazság ellenére zöldellő búzamezők, távoli hegyek, szőlőültetvények közt gyalogoltunk. 

Mikor a kürti pincesorra értünk tudtuk, az idén se megyünk ezen végig anélkül, hogy valamelyik éppen kint lévő szőlősgazda meg ne invitálna egy pohár borra. Bajnok Ervin hív be a pincéjébe és kínál meg rajnai rizling borával, ami rettentően jólesik az egyre melegebb időben. A pince falán apósa, Kasnyík István márványtáblája, melyet a hegyközség állíttatott, hogy Pityu bácsi szülőföld iránti szeretete és a kürti szőlőhöz való ragaszkodása példaként maradjon az utókor számára.

A hosszú egyenes utakon, énekelve, rózsafüzért imádkozva zarándokoltunk. A kegyhelyre érve többeket találtunk imába révedve a szentkút körüli padokon, fiatal apukákat is gyermekeikkel. Csodálatos az a nyugalom, amit itt a lehajló szomorúfüzek alatt, a forrás csobogása mellett megtapasztal az ember. 

Akit érdekel a múlt, a kegyhely története, elolvashatja az információs táblákon, melyeket a Mária Út építői helyeztek ki.

Danczi József plébános, aki elkötelezetten kutatta Cigléd történetét feltételezi, hogy a keresztény szent helyet megelőzte itt a táltosok áldozati helye. Később kisebb település, pálos kolostor és remetetelep volt ezen a helyen. Az itteni forrásról él a legenda, miszerint Deutsch a zsidó földbirtokos többször betemette trágyával, hogy a víz ne áztassa el rétjét, de mindhiába. A kristálytiszta víz mindig felbugyogott, sőt még a felesége is meggyógyult mikor ivott a forrás vizéből.

A kis neoromán kápolna most zárva, de a falakon kívül is éreztük az átimádkozott hely szentségét, megidéztük a valaha itt élt remeték emlékét.

Ágnes barátnőm így lelkesedett: „Szabadulás ez a félelmek hálójából, rácsodálkozás a természetre. Érezzük, őseink hite milyen erőt sugároz még ma is ezen a kegyhelyen. A barátok közelsége új erőt ad, a közös ima ereje leírhatatlan. Érzem, imáink meghallgattatva, a Szűzanya nyitott ránk.”

(Ez a cikk a Ma7 honlapján jelent meg: https://ma7.sk/hitelet/rendhagyo-vasarnap-isten-kozelsegenek-keresese-a-maria-uton)