Buszos zarándoklat Sopron vidékén és hajókázás a Fertő-tavon

Augusztus 29-én 7 órakor 53 zarándok gyűjtőautóbusszal indult útnak Dunaszerdahelyről Várkonyt, Dercsikát, Bakát, Bőst érintve. Lelkivezető az olaszországi származású, szerzetes nevén Názáreti atya, karvai plébános volt, aki Bősön csatlakozott a csoporthoz. Az üdvözlés és a közös ima után áldását adta a zarándokútra.

Első megálló Fertőszentmiklóson volt. Az 1903-ban épült Hétfájdalmú Szűz tiszteletére szentelt kápolna előtti, szabadtéri oltárnál, Keresztelő Szent János emléknapján volt a szentmise a zarándokokért, Názáreti atya celebrálásával. A kápolna kegyszobra, a Piéta, mely egy kőtömbből van kifaragva, 1480-ból származik. A szentmise után keresztutat végeztek a békéért, a kápolna körül található stációknál, melyek szintén 1903-ból valók. A zarándokok szeretetvendégségben részesültek a sopronkövesdi Mihócza László szervezésében. A sopronkövesdi zarándokok már több alkalommal csatlakoztak a felvidéki zarándokokhoz egy-egy zarándoklat során, így alakult ki a barátság a zarándokok között.

A további program az 1720-1766-ban épült fertődi Esterházy-kastély megtekintése volt, vezetéssel.

A jelenlegi barokk épületegyüttes alkotója lényegében Esterházy /Fényes/ Miklós volt. A kastélyt „Magyar Versailles“-nak is nevezik. A zarándoknap a soproni szálláshely elfoglalásával ért véget.

A második napon a bőséges reggeli után a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor látogatása következett vezetéssel. Sopron városa 1482-ben pálos rendházat és templomot alapított az 1441-ben emelt Szent Farkas-kápolna helyébe. A gótikus templom oltárának kegyképe a 14. századból származó czestochowai Fekete Madonna kegykép legkorábbi másolata. 1786-ban II. József a pálos rendet feloszlatta.

1892-ben érkeztek a kolostorba a karmelita apácák. 1950-ben bezárták a rendházat, de elkezdődött a templom felújítása. A kolostor szociális otthonként működött, ma Kolostorszállodaként.

Az ebéd után a csoport a Sopron belvárosának szakrális és történelmi műemlékeit nézte meg helyi idegenvezetővel. Megtekintették a Tűztornyot, mely római alapokon nyugszik, a Hűségkaput, amelyen tábla jelzi a soproniak hűségét, 1277-ben a magyar királyhoz, 1921-ben Magyarországhoz és 1989-ben Európához. A városnéző séta során még láthatták a Szentháromság-szobrot, a Kecsketemplomot, a Szent György-templomot, a Városházát, a  Storno-házat, zsinagógát, a félköríves kis rondellákat, az 1700 éve álló várfalakat. A belváros megtekintése után a 14. században épült, kívül gótikus, belül barokk Szentlélek-templomban közösen elimádkozták az örvendetes rózsafüzért a szentmise előtt, melyet a lelkivezető, Názáreti atya mutatott be a zarándokok élő és elhunyt szeretteiért. A vacsora után a zarándokcsoport a Bertalan domonkos atya engedélyével 20 órától 22 óráig szentségimádáson vett részt, az 1674-ben emelt, Szent Júdás Tádé tiszteletére szentelt domonkos templomban. Részben csendben, részben imákkal, énekkel dicsőítették Krisztust a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

A harmadik napon a reggeli után a Szent Mihály-dombon,1278-ban épült Szent Mihály-templomba mentek a helyi hívek számára tartott szentmisére. A szentmise előtt, elimádkozták a dicsőséges rózsafüzért. Názáreti atya koncelebrált a vasárnapi szentmisén, melyet a szerencsés hazaérkezésért ajánlott fel. A szentmise után a Szent Mihály-temető gondnoka, adminisztrációs vezetője bemutatta a templomot. Elmondta, hogy az 1278-ban épült templomhoz 1450-től kezdve hozzáépítették a kereszthajót és a szentélyt. A templom a mai nagyságában 1484-ben készült el. A templom méreteivel és arányaival a budavári Mátyás templom után az ország legjelentősebb gótikus alkotása.

A közös fénykép után a zarándokok a szálláshelyre mentek ebédre, majd a Taródi várat tekintették meg. Nevét építőjéről és tulajdonosáról, Taródi Istvánról kapta. Az első 8 m-es favárát 1946-ban építette, majd 1959-től a favár helyébe megkezdte a kővár építését, melyet 2010-ben bekövetkezett haláláig folytatta. Ma fia és unokája viszik tovább az örökséget és teszik lehetővé a  vár látogatását az érdeklődők számára.

A vár megtekintése után Ausztriába, a sopronmeggyesi kikötőbe mentek, hogy a zarándoklat befejező programjaként sétahajókázzanak 70 percben a Fertő tavon. A tó mintegy 20 ezer éves, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize. Két harmad része Ausztriához, egy harmad része Magyarországhoz tartozik. A Fertő-táj és ennek részeként maga a tó is a világörökség része.

A hajóút után a zarándokcsoport elindult hazafelé Ausztriából. A szervező megköszönte Názáreti atyának, hogy elfogadta a meghívást és a három napban a lelkivezetője volt a csoportnak, a zarándokoknak a részvételt, a lektori szolgálatot, az imák vezetését, az autóbuszvezetőnek a biztonságos utat, bemutatta a Via Mariae polgári társulást és a Mária légió tevékenységeit, felajánlva a csatlakozást és egyben ismertette, meghívta a zarándokokat a szeptemberi és októberi zarándoklatokra, a dercsikai fatimai imanapokra.

Pozsonyon keresztül, kissé elfáradva, de lelkiekben feltöltődve, élményekkel gazdagodva érkeztek meg az egyes felszállási helyekre, majd Dunaszerdahelyre 20:15 órakor.