Nagyszombat (Trnava) – Vágmagyarád (Modranka) – Csataj (Čataj) – Boldogfa* (Boldog) – Réte (Reca) – Királyfa* (Kráľová pri Senci) – Jóka (Jelka) – Illésháza* (Nový Život) – Nagymagyar (Zlaté Klasy) – Csallóközcsütörtök** (Štvrtok na Ostrove) – Béke (Mierovo) – Nagypaka (Veľká Paka) – Bacsfa-Szentantal (Báč)
**másik irányba is lehet menni: Csallóközcsütörtök (Štvrtok na Ostrove) – Erzsébetmajor* (Alžbetin Dvor) – Dénesd (Dunajská Lužná)
* volt Mária búcsújáróhelyek és egyéb volt kegyhelyek
A vastag betűkkel jelzett helyek Mária búcsújáróhelyek és egyéb kegyhelyek!
Nagyszombat (Trnava) a Nagyszombati kerület székhelye. Pozsonytól 45 km-re fekszik, a Kis-Kárpátok és a Vág völgye közötti Nagyszombati-medencében. Ősi város, egykori esztergomi érseki székhely.
A kegyhely a Szent Miklósról elnevezett plébániatemplom, hajdan az esztergomi érsek-prímások székesegyháza. A 14. században épült. A templom északi oldalán egy kápolnában található a kegykép: a Könnyező Mária képe. IV. Pius pápa e helyhez 1852-ben teljes búcsút fűzött a szokásos föltételekkel. 1546 óta tisztelik itt a kegyképet, mint a város oltalmazójának képét. Négyszer vérrel könnyezett. Először 1663-ban a véres párkányi csata előtt. Ebben az évben mentette meg a Könnyező Szűz a várost a törökök támadása elől, sűrű ködöt bocsátván a tájra. Másodszor 1708. július 5-én, harmadszor 1708.augusztus 10-én, negyedszer 1708. augusztus 15-én, vagyis a kuruc háborúk nehéz napjaiban könnyezett.
A kegykép eredeti festmény-ábrázolása a római Szent Elek- és Bonifác-templomban található. A 16. században Forgách Ferenc, a későbbi bíboros érsek másoltatta, megszentelte és az eredetihez érintette. Majd hazahozta és a nagyszombati Szent Miklós-templomnak ajándékozta. A búcsúi engedély napja (1710. november 21.) van rajta föltüntetve. A pusztító pestis ugyanis ezen a napon ért véget a könyörgő körmenet után. A főbúcsú minden évben november 21-én van.
Vágmagyarád, Mogyoród (Modranka, Modendorf) Nagyszombat városrésze, elővárosa. A Nagyboldogasszony búcsújáróhelye.
A 16. században vált kegyhellyé. Ekkor épült föl a nagyszombati viacrucis (keresztút), mely a nagyszombati klarisszák templománál kezdődött a város falain kívül. Hét kápolnája volt Urunk, Jézus Krisztus szenvedésének képeivel és Magyarádon volt a keresztút vége: a három kálváriakereszt és Krisztus sírjának a kápolnája. Ehhez közel állt egy még régebbi kápolna, Szent Mária Magdolnáé.
Minden év nagyböjtje idején 1543 után (az esztergomi érsek átköltöztetésének az éve) az esztergomi káptalan prépostja vezette a körmenetet a városból a magyarádi kálváriadombig.1635 után a nagyszombati egyetem tanárai és hallgatói testületileg is részt vettek ezeken az áhítatokon. A nagyszombati egyetem diákjai minden szombaton jártak Magyarádra, mert ott volt a lorettói Szűz Mária kegyszobra. Ez a kegyszobor 112 cm magas, polykrómozott fafaragvány. Egy másik kegyszobor másolata. A barokk korban ezt a kegyszobrot díszes ruhába öltöztették. Ennek megfelelően is van faragva: törzse anatómiailag kevéssé kiképzett, szinte tuskószerű (ugyanis palást takarta). De a fej finoman kiképzett (ruha nem takarja). Ugyanígy kifaragva a kisded Jézus, aki bal kezében a földgömböt tartja, jobb kezét áldásra emeli. Mária és Jézus fején féldrágakővekkel ékes aranyozott barokk korona van. 1650-1657 között a falu szülötte, Salgovich Ádám esztergomi kanonok Magyarádon új templomot épített, mely a búcsújárás igényeihez volt méretezve, egyhajós, kéttornyú, a nagyszombati templom (egyetemi templom) utánzata.
A kegyhely búcsúnapja május 26.-a, annak emlékére, hogy a város 1683-ban ekkor menekült meg a töröktől.
A jókai cölöpös vízimalom a délnyugat-szlovákiai régió nevezetes technikatörténeti műemlék épülete.
A 20. század elején számos malom működött a régióban, csak Jókán hét hajómalomban őrölték a gabonát. A hajómalmokat később megszüntették, mert akadályozták a hajóforgalmat.
A Németh-malom tervei 1894-ben készültek, 1899-ben hajómalomból cölöpös malommá alakították át. A nyolcvanas években műemlékké nyilvánították, mellette szabadtéri múzeumot alakítottak ki.
A malom és környéke nemcsak a környékbeli, hanem a távolabbról érkező turisták kedvelt kirándulóhelye.
A Nagyszombati Megyei Műemlékvédelmi Hivatal nemzeti kulturális emlékké nyilvánította a csukárpakai „Kép-dombot”.
2017 novemberig, csak egy dombocska volt Csukárpakán. Mindenféle mendemonda övezte ugyan, de senki, semmi biztosat nem tudott. A falu öregjei is csak találgattak és a falu levéltárában sem volt semmiféle utalás a Csukárpaka elején, emberemlékezet óta, álló domborzatra.
A helyi polgármester, Ivan Seňan, kíváncsi természete kellett ahhoz, hogy kiderüljön, egy kb. 2500-3400 éves emberi építményről van szó, amely egyedülálló a maga nemében.
Valószínűleg egy főrangú személy temetkezési helye az, amit a kb. 2,3 m magas és 20 m átmérőjű, kör alakú domb rejt. Eredetileg valószínűleg jóval magasabb volt, de az eltelt évezredek letarolták.
Ilyen és ehhez hasonló építmény ebben a régióban ritkaságszámba megy. A Nagyszombat Megyei Műemlékvédelmi Hivatal szerint Nyugat-Szlovákiában, lakott területen csak két ilyen kegyeleti hely ismert, Nagyszombat megyében ez az egyetlen. Lakott területen kívül valószínűleg több ilyen temetkezési hely is volt, de a területek mezőgazdasági felhasználása következtében mindegyik megsemmisült a 20. század második felében.
Hála Ivan Seňan polgármesternek, ezt a csukárpakai 2017 novemberben nemzeti kulturális műemlékké nyilvánította a Nagyszombat Megyei Műemlékvédelmi Hivatal.
Megítélésük szerint az építmény bronzkori, illetve késői vaskori, amely eredeti állapotban maradt fenn. A helyiek által „Kép-domb”-nak nevezett domb környékét a középkorban, illetve a korai újkorban temetkezési helyként használhatták. Az újkorban valószínűleg több vaskeresztet is elhelyezhettek itt, emlékezésként az egykori temetkezési helyre. Az utolsót, amely máig megvan, 1935-ben.
Mivel nem tudni, mit rejt a domb, a felújításának a műemlékvédelmi hivatal szigorú szabályokat szabott. Sem ásatásokat, sem feltárásokat nem engedélyeznek, a domb kerületén kívül háromnyelvű emléktáblát és néhány padot helyezhet el az önkormányzat.
A kegyeleti dombnak érintetlennek kell maradnia. De a polgármester optimista: „Pár ezer év kellett ahhoz, hogy felfedezzük, valami van a domb alatt. Talán pár száz év múlva azt is megtudjuk, mi az” – mondta.
Bacsfa-Szentantal (Báč) a Csallóközben, a Dunaszerdahelyi járásban és a Nagyszombati kerületben található. Somorjától 5 kilométerre, a Duna-csatorna mellett. Ez a Vérkönnyező Boldogasszony csallóközi búcsújáróhelye.
Első temploma Szent György tiszteletére volt felszentelve. A Szent György úti templomocskát 1852-ben lebontották rozzant állapota miatt.
A ferencesek templomát Lippay György érsekprímás építette1677-ben. II. József elűzte a ferenceseket e helyről, ezután a kolostort magtárnak, a templomot pedig szénaraktárnak használták. I. Ferenc viszont 1811-ben visszahívta a ferenceseket.
1684-ben Maholányi báró családja egy Szent Antal szobrot állított a templom és a kolostor előtt lévő tágas területre. 1724-ben a templomot Ghyllányi György tinini püspök szentelte föl Páduai Szent Antal tiszteletére (eddig csak megáldva volt és nem volt felszentelve). A templom főoltárát gróf Apponyi György emeltette 1782-ben. Maga a kripta, vagyis a templom alatti sírbolt az Apponyi család temetkező helye. A főoltár nagy képe Páduai Szent Antalt ábrázolja. Alatta foglal helyet a kegykép, ami miatt a templom zarándokhely.
A szentantali kolostor kezdettől fogva az egész Csallóköznek kedvelt temploma volt. Szent Ferenc ünnepén, Szent Antal napján, de különösen a porciunkulai búcsún (augusztus2.) olyan tömegesen jöttek a hívek, hogy kérni kellett gyóntatókat a közelben lévő kolostorokból is.
A szomszéd községben, Doborgazon, történt 1703-ban, hogy egy Liszkay Márton nevű parasztlegény ökrös szekérrel akart a mezőre menni, de szerencsétlenül lépett fel a szekérre, leesett és a szekér keresztülment rajta. Nem tört el egyetlen tagja sem, de súlyos belső sérülést szenvedett, és fél évig feküdt. Ez idő alatt nem tudta mozdítani a végtagjait. Miután látta, hogy az orvosok nem tudnak rajta segíteni, a Boldogságos Szűzhöz fordult segítségért. Megfogadta, hogy képet festet, ha betegségéből kigyógyul. Betegsége csodálatos módon jobbrafordult, s hamarosan meggyógyult. Egy pozsonyi festővel megfestette a Boldogságos Szűz képét. A fogadalmi képet a főoltár háta mögött felfüggesztették a falra. A kép nem volt művészi alkotás, de a Szent Szűz alakja olyan gyengéd volt, hogy mindenkinek elnyerte a tetszését.
A Boldogasszony kegyképe 1715. június 19-én hajnali 5 órakor, 20-án hajnali 3-4 óra között, 21-én déli 12 órakor, majd 23-án hajnali 4-5 óra között véres könnyeket hullatott. A csodás dolgot csakhamar megtudta az egész környék, s tódultak az emberek a templomba, hogy láthassák a Szent Szűz csodás képét. A vércseppeket kehelykendőkkel felitatták. A kegyképet az egyházi vizsgálatok során egy szobában elzárva tartották, lepecsételve a zárat. Egy nap este a laikus testvér nem tudta megmutatni a képet a templomba érkező három asszonynak, mivel az már el volt zárva. Amikor elment a szoba előtt, ahol a kegykép volt elzárva, meghajtotta fejét és így felsóhajtott: „Édes Szűzanyám, minek zárkózol el az emberek szeme elől, mikor annyi buzgó lélek kíván látni és buzgón óhajt tisztelni! Könyörülj, kérlek rajtunk!”
Ezután a főoltár felé nézett, s a bámulattól majdnem összeesett, mert ott látta a főoltáron a csodás képet. A szoba ajtaja viszont le volt pecsételve és zárva volt és a képet sem találták a szobában.
A csodás képet az érsek engedélye után kitehették nyilvános tisztelésre. XII. Kelemen pápa 1737-ben teljes búcsút engedélyezett a csoda évfordulóján és ezt a búcsút örök időkbe kiterjesztette.
A képről a vérnyomok az idők folyamán eltűntek, mert a búcsúsok annyiszor érintették a képekkel és olvasókkal, hogy lekoptatták nemcsak a képről, hanem még a rámáról is a nyomokat. A sírás vérkönnyeit egy kendőcskében gyűjtötték egybe, s ezt az ereklyét máig is őrzik. A búcsú napján ez az ereklye ki van téve mise után közszemlére a főoltárra, és hódoló csókra. A zarándokok az oltárt megkerülve vonulnak az ereklye tiszteletére.
A ferencesek elűzését követően (1951) a kolostor papi internálótábor volt. Akadályozták a búcsúk megtartását. A búcsújárások főként az 1980-as évek végétől és a rendszerváltás után újultak meg a mai formájukban.
A szentantali búcsú napja szeptember 8.-a, Kisboldogasszony ünnepe, illetve a következő vasárnap. De minden Mária ünnepet ünnepélyes keretek között megtartanak, amelyre várják a zarándokok érkezését.
