Varga László a felvidéki Kistapolcsányban: A Szűzanya csendje tanítson minket a zaj diktatúrájában

Kistapolcsány

337. alkalommal tartották meg a Kármelhegyi Boldogasszony-búcsút a felvidéki Kistapolcsányban július 15–16-án. A főpapi nagy szentmisét Varga László kaposvári megyéspüspök mutatta be szombat délután, a Szűzanya csendjére hívva meg a zarándokokat. Zeman István, a búcsújárás magyar főszervezője beszámolóját adjuk közre szerkesztett formában.

A felvidéki Kistapolcsány település (szlovákul Topoľčianky) a történelmi Bars megyében található, a Zsitva forrásvidékén és felső folyásánál, a Zobor–Tribecs-hegyvonulat déli völgyeinek festői szépségű szegletében. Zarándokhelyét mindmáig nagy szeretettel látogatják nemcsak a zoboralji magyar hívek, de a Zsitva és Garam folyók menti községekből is egyre többen zarándokolnak ide, sőt Csallóközből is.

A búcsújáróhely történelme több mint három évszázadra, egészen a 17. század végéig nyúlik vissza. Gróf Erdődy Györgyné Rákóczi Erzsébet, a kistapolcsányi birtok akkori tulajdonosa 1683-ban fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha megmenti a települést a török pusztítástól, akkor hálából elzarándokol a Szentföldre.

A keresztény hadak Bécs alatti hatalmas diadala után a grófnő teljesítette ígéretét, miközben a Szentföldről azzal a megbízatással érkezett haza, hogy kistapolcsányi birtokán alapítsa meg a Kármelhegyi Boldogasszony Társulatát.

A grófnő kezdeményezését jóváhagyta előbb Szelepcsényi György esztergomi érsek, prímás, aki e vidék szülöttje volt, majd utódja, Széchényi György is, aki kérelmet nyújtott be Boldog XI. Ince pápához, aki 1686-ban örömmel adta meg engedélyét a kistapolcsányi Kármelhegyi Boldogasszony Társulat létrehozására.

Sőt a pápa egyidejűleg azt is engedélyezte, hogy a Szűzanya tiszteletére éves zarándoklatokat szervezzenek, így Kistapolcsány lett az egész történelmi Magyarország első pápai engedéllyel rendelkező búcsújáróhelye.

Az engedélyt a kármelita rend főelöljárója által kiadott rendelet is bizonyította. A pápa személyes ajándékot is küldött a grófnőnek: egy olasz mester által festett Skapulárés Szűzanya-képet, mely díszes ezüst keretbe volt beállítva, és több szent ereklyéit is tartalmazta. Erzsébet grófnő méltó helyet készített a festménynek a kúriájában külön e célra újonnan kialakított kápolna oltárán.

Az első zarándoklatot 1686. július 16-án személyesen Széchényi György esztergomi érsek vezette. Ettől az évtől kezdve a zarándoklatot megszakítás nélkül minden évben megtartották, még a kommunista terror idejében is, és így az idei már a 337. Kármelhegyi Boldogasszony-búcsú volt Kistapolcsányban.

A magyar híveket a szombati napon, július 15-én a templomkertben magyar ajkú lelkiatyák várták, hogy a több száz éves hársfák árnyékában elvégezhessék a szentgyónást. Megható, ahogy sorokban várakozva éltek is a hívek ezzel a lehetőséggel. Aztán virágokkal díszített kereszttel az élen, énekszóval megérkeztek a felvidéki Mária-út zarándokai is, akik idén már nyolcadik alkalommal tették meg gyalog az útvonal egy részét. Majd következett a szabadtéri keresztút imádsága és az ünnepi litánia a kegytemplomban.

Az ünnepi délután pedig a főpapi magyar szentmisében csúcsosodott ki, amelyet idén Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be oltártestvéreivel együtt.

Szentbeszédében a főpásztor felszólított az imádságos csend és a másikra való odafigyelés fontosságára: „Testvéreim,

a zaj diktatúráját éljük, nem tudunk elcsendesedni, odafigyelni az Isten csendes jelenlétére, odafigyelni a másikra. Pedig a zajban nem fogom meghallani, mint mond nekem az Isten,

és ha nem figyelek oda, azt sem fogom hallani, mint mond nekem a másik ember.

A Szűzanya csendje tanítson hát bennünket. Ő csendben, szerényen élte a mindennapokat. Úgy kellett végigcsinálnia a názáreti éveket, hogy látszólag semmi sem történt körülötte, csak a hit bizonysága volt benne. Így kellett végigélnie Jézus nyilvános működését is, a sok megvetést és gúnyt, és Szent Fia keresztútját is. Mégsem háborgott, mégsem panaszkodott, megtanult bízni Isten szeretetében, tudva, hogy Ő megtartja az ígéreteit.

Még akkor sem esett kétségbe, amikor ott állt Szent Fia keresztje alatt, imádságos csendben viselte ezt is, mert rendíthetetlenül bízott Istenben.

De amióta magához emelte őt az Isten, Mária sokat beszél hozzánk. Imára, bűnbánatra, megtérésre, életünk megváltoztatására szólít bennünket. Újból és újból arra int, hogy hallgassunk Szent Fiára, és tegyünk meg mindent, amit mond. Kérjük hát a Szűzanyát, vezessen bennünket is, hogy merjünk hallgatni rá, és csendes odafigyeléssel kövessük őt életünk zarándokútján, mindig odafigyelve az Isten üzenetére és egymásra.”

Július 16-án, vasárnap Józsa Attila ógyallai esperes, kanonok mondott ünnepi szentmisét. Szentbeszédében kiemelte a zarándokhelyek fontosságát: „Gondoljuk csak bele, mennyi könnyet és mennyi örömöt hoztak ide az emberek évszázadok alatt szívükben, mennyi kegyelem, megtérés és meghallgatás adatott itt az embereknek. Egy-egy zarándoklat, egy-egy búcsújárás mindig hoz új erőt, új töltést életünkbe. Így

a kegyhelyek szent forrásokká válnak számunkra, ahonnét erőt merít Isten népe.

Kérlek hát benneteket, vigyázzunk szent helyeinkre, látogassuk őket, becsüljük meg, hogy vannak ilyen csodálatos, szent helyek, ahol a Szűzanya társaságát és oltalmát különösen is kereshetjük, kérhetjük.

Gyermekeinket tanítsuk meg a zarándoklatok fontosságára, a rendszeres imára és gyönyörű egyházi énekeinkre. Éljünk elkötelezett, Istennek szentelődött életet, és a hétköznapokban is legyünk példaadó, buzgó keresztények Mária édesanyai oltalma alatt.”

Forrás és fotó: Zeman István

Magyar Kurír

 

A cikk a Magyar Kurír honlapján jelent meg: https://www.magyarkurir.hu/hirek/varga-laszlo-felvideki-kistapolcsanyban-szuzanya-csendje-tanitson-minket-zaj-diktaturajaban?fbclid=IwAR0WdhSjWZDVlpR4YoVxelp5P_6VhhIRubKlps4u70LnFOUdLh_5dRgxhgI.

Valamint a Remény katolikus hetilapban, augusztus 6-án - XXXIV. évfolyam, 32. szám.