Pozsonyi zarándoklat

„A mi jelünk a kereszt” című tárlaton

  Esterházy János neve szinte ismeretlen volt a közelmúltig, hisz a múltszázad vértanújáról nem volt szabad írni, mígnem dr. Molnár Imre történész szorgalmas könyvbeöntött kutatásának köszönhetően mára egyre több ember ismeri meg az isteni igazságok mellett kitartott gróf életének kálváriáját. Manapság már sokan elzarándokolnak Alsóbodokra is, ahol 2017-ben a Szent Kereszt Felmagasztalása-kápolnában temették el hamvait. Határokon innen és túl azóta is ünnepségek sorozata, emléktábla – és szoboravatások, szentmisék, zarándoklatok követik egymást, és 2019-ben már elindult Isten Szolgája Esterházy János boldoggá avatási eljárása is.

   Via Mariae polgári társulásunk szintén több alkalommal szervezett a mártír emlékére gyalogos vagy autóbuszos zarándoklatot. Idén, január 18-án rendhagyóan Zoboraljáról vonattal érkeztünk Pozsonyba, ahol a helyiekkel és az anyaországból érkezőkkel karöltve részt vettünk a fővárosi programokban.

   Mindenekelőtt dr. Molnár Imre útmutatása alapján érintettünk néhány fővároshoz köthető helyet. Ismert tény, hogy a Gestapo körözése elől rejtőzködő Esterházy a trinitáriusok temploma közelében lévő Szél utcában fogalmazta meg utolsó üzenetét a felvidéki magyarokhoz: „Ezen a földön születtem, szívem, lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is.”

   Esterházy különösen kötődött a Jezsuita templomhoz. 1945. március 31-én, nagyszombat napján utoljára itt ment szabadon szentmisére, ahol szentgyónást végzett és meg is áldozott. Elhurcolása után édesanyja, Tarnowska Erzsébet és húga Mariska, a templomban lévő Lourdes-i Mária szobornál imádkozott szabadulásáért.

   Zarándoklatunk további nagyon fontos állomása a ferencesek temploma volt, ahol megjelent a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség is. Itt Molnár Tamás atya szentmisét mutatott be Isten Szolgája gróf Esterházy János boldoggá avatásáért és a népek megbékéléséért. Homílíájában Isten Szolgája Esterházy Jánosról és Árpád-házi Szent Margit életszentségéről is elmélkedett, akinek e napon volt ünnepe. Kifejtette, hogy „az Egyházban a leghitelesebb tagok nem annyira hősök, mint a szentek, és nem minden hős szent, de minden szent hős”.

   A szentmise befejezése után zarándokcsoportunkkal a Csemadok székházába vonultunk Dávid Zsuzsanna „A mi jelünk a kereszt” című tárlatának a megnyitójára. A festőművész Molnár Tamás atyát kérte fel, hogy a kiállítást megnyissa: „Mi hiszünk abban, hogy az életszentségnek a gyönyörű példáját élte Esterházy János, ezért merünk minden lépést megtenni annak érdekében, hogy az ő boldoggá és szentté avatása mihamarabb megtörténhessen“.

    A művésznőre különösen hatott, hogy Esterházy nemcsak a vér szerinti rokonait tekintette a családjának, hanem a felvidéki magyarságot és a szlovákságot is. A magyarokra úgy tekintett, mint a szűkebb családjára, az itt élő más népekre mint testvérekre. Esterházy életét, mártíriumát és lelki örökségét a képek nyelvén akvarell sorozatban fogalmazza meg Dávid Zsuzsanna.

   Pozsonyi zarándoklatunk befejeztével lelkiekben gazdagodva újra vonattal utaztunk haza, Nyitrát érintve Zoboraljára, ahol immár hagyományt teremtve, Esterházy tisztelete az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban ismertté vált az egész Kárpát-medencében.

 

Patay Péter

 

/Megjelent 2024. 02. 11-én a Remény 6. számában/