A jubiláló Via Mariae Polgári Társulás megérdemelt elismerése a Szent Erzsébet Rózsája díjjal

Fotó: Iván Bittera Gabriella

Minden magyar ember szívében a szentek közül Szűz Mária igazán kiváltságos helyet foglal el. Ezen tisztelet valószínűleg még a kereszténység felvétele előtt gyakorolt vallásban gyökerezik, erre enged következtetni az előszeretettel használt “Boldogasszony” kifejezés is.

A már oly erős Mária-tisztelet még inkább megszilárdult 1038-ban, amikor is az első királyunk, Szent István király a királyságát, annak egész népével együtt Szűz Máriának ajánlotta fel, ezzel az Ő oltalma alá helyezte országát és minden lakóját, beleértve az elkövetkezendő királyokat is. A Regnum Marianum néven is emlegetett ország mind a mai napig ennek a nagyhatalmú, jelentőségteljes Asszonynak a védelme alatt áll. Ezért sem meglepő a számos helyen előforduló Mária kegyhely, szobor, emlékmű léte. Ezeknek a helyeknek a legtöbbjét hivatott egy útvonalra felfűzni egy Európa szintű hálózat, vagyis a közép-európai Mária út. A Via Mariae tehát egy olyan Európát átszelő zarándokút, mely a Mária kegyhelyeket hivatott összekötni.

A kontinensen kereszt alakban haladó útvonal két fő ágra és több mellékágra bontható. A nyugat-kelet főtengely Mariazelltől halad egészen Csíksomlyóig, míg az észak-dél főútvonal Częstochowát Međugorje-val köti össze. Az északról dél irányába tartó főág, illetve több mellégág is érinti a mai Szlovákia területét. Ezeknek, a sokak számára jelentős kegyhelyeknek az összekötésén, vagyis a Mária út Szlovákia térségét keresztülszelő szakaszának az építésén fáradozik már évek óta a Via Mariae polgári társulás.

A Mária út szlovákiai “alszervezete” 2023-ban ünnepelte fennállásának jubileumi, tizedik évfordulóját, melynek tiszteletére, illetve a sok éves fárasztó munkájuk elismeréseként jogosan érdemelték ki a Szent Erzsébet Rózsája díjat. Ennek apropóján beszélgettem el Méhes Richárddal, a Szervezet jelenlegi elnökével. A szerény fiatalember betekintést engedett a Polgári Társulás működésébe, beszélt a kisebb-nagyobb leküzdött, valamint még leküzdésre váró akadályokról, de elmesélte a Via Mariae alakulásának a történetét, és azt is megtudtuk milyen kalandos, szinte már sorsszerű úton keresztezte életét a Mária út. Hallgassuk is meg, illetve, pontosabban olvassuk el az érdekes beszámolóját.

 

Hogyan kerültél kapcsolatba a Szlovákián belül működő Via Mariae polgári társulással?

Idegenforgalmat tanultam Győrben. Rá egy évre, hogy a tanulmányaimat megkezdtem, nyílt meg a vallási turizmus szakirány az idegenforgalmon belül. Ezt én még pluszba felvettem. Akkor tanultunk a különböző zarándokutakról, mindegyik fajtájáról - legyen szó buszosról, gyalogosról, illetve bárminemű és fajtájú útról. Az utak közül foglalkoztunk például a Mária úttal, a Szent Erzsébet úttal, a Szent Jakab úttal egyaránt. Végül az volt a tervem, hogy a szakdolgozatomat a Szent Jakab útról készítem, arról, hogy megjártam az El Caminot, a francia utat. El is mentem. Ám aztán nem úgy alakultak a dolgok...

Eredetileg stoppal terveztem eljutni a francia határhoz, az egyik rokonom ki is vitt. Úgy beszéltük meg, hogy lehetőség szerint ha Milánó felé megy, és onnan könnyebben tudok majd továbbmenni… De később kiderült, hogy délre, Velence felé tart. Szóval így megjártam… Egyet utaztam kamionnal, aztán mentem haza. Ezek után át kellett gondolnom, hogy miről írjam a szakdolgozatom. Akkor láttam egy Szent Jobb zarándoklatot, ami Mariazelből indult Budapestre. Arra be is jelentkeztem, és végül arról írtam a szakdolgozatomat. Ez 2013 nyarán történt. Szóval így kerültem kapcsolatba a magyarországi Mária úttal. Akkor, ott úgy éreztem, hogy valamiféleképpen segíteni akarom a Mária út ügyét.

Amikor jártunk ezen a zarándokúton, Mariazellből Budapestre felé gyalogosan, akkor hallottam, hogy Szlovákián belül is épül a Mária út. Az észak-déli főág Częstochowától Međugorje-ig, tehát Lengyelországból Bosznia-Hercegovinába Magyarországon keresztül vezet, és az érinti Szlovákiát is. A lényeg az, hogy akartam ezt az ügyet, vagyis  az útvonal kiépülését támogatni, illetve segíteni valamiféle módon. Akkor egy szlovákiai illetőségű férfival vettem fel a kapcsolatot. Ez a próbálkozás, sajnos eredménytelen volt. Nem tudtam hozzá csatlakozni, mivel már nem foglalkozott a Mária út ügyével.

Majd úgy alakult a dolog, hogy… Ezeken a zarándokutakon ugyebár van a jelek felfestése, pont úgy, mint a turistautaknál is. Tehát Magyarországon volt egy ilyen alkalom a Cserhátban, Hollókő környékén. Ott jelen voltak a magyarországi Mária Út Közhasznú Egyesület főbb tagjai. Ők említették, hogy Szlovákiában Török Andrásékat keressem fel, ők foglalkoznak ezzel. Rögtön kaptam rájuk kontaktot is. Így 2013 októberében már Török Andrással és Patay Péterrel vettem részt egy gyalogos-, illetve munkabejáráson Hontnémeti és Selmecbánya között. Végülis én akkor csatlakoztam a Szervezethez. Akkortájt a Via Mariae polgári társulás elnöke még Patay Péter volt, csak később, 2019-ben ért az a megtiszteltetés, hogy jómagam vehettem át ezt a funkciót.

 

Mikor, illetve milyen úton-módon jött létre a Mária Út polgári társulás?

A Via Mariae polgári társulás 2011-ben jött létre a Mária út Szlovákia területén belül történő kiépítésének a kezdetével. Ebben az évben történt ugyanis, hogy Török András részt vett egy zarándoklaton, amely Érsekújvárból ment Mátraverebély-Szentkútra - ez egy közös, szlovák-magyar zarándoklat -, s itt Szabó Tamás vette fel vele a kapcsolatot, illetve kérte fel, hogy segítse építeni Szlovákiában a Mária utat. Török András pedig cserkész, tehát először a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségen keresztül indultak el a kezdeti intézkedések, az útvonalbejárások.

Következő lépésként a vezetők a Szlovák Turistaklubbal, a KST-vel vették fel a kapcsolatot, azonban ők a magyarországi Mária Út Közhasznú Egyesülettel nem akartak együttműködni. Ezért jött létre egy külön szervezet, vagyis a szlovákiai Via Mariae polgári társulás, melyet különálló hivatalos Polgári Társulásként 2012. december 27-én jegyeztek be a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában. Ezek után a magyarországi Mária Út Közhasznú Egyesület, a Via Mariae polgári társulás és a Szlovák Turistaklub között köttetett egy megállapodás, mely szerint egymást segítik, valamint előre mozdítják a Mária út építésének ügyét. Azonban így sem ment minden simán…

 

Hogyan alakult a kölcsönös együttműködés a KST-vel?

Eleinte nem voltak engedékenyek a szlovák turisták. Erősen védték a szokásos, sávos turista jelzéseket, ezért a Mária út zarándokutat jelölő stilizált “M” betűt nem is fogadták el felfesthető jelzés gyanánt. Most már, szerencsére, hivatalosan használhatjuk ezt a jelet. Tehát már az is nagy eredménynek számít, hogy az “M” jelzés bekerült a szabványba.

Az elmúlt évek alatt többször voltak még tárgyalások a KST-vel. Az egyik megegyezésünk az volt, hogy a közép-európai Mária útról négynyelvű táblák is ki fognak kerülni bizonyos turistaoszlopokra, de a gyártás nem történt meg. Ezen kívül még sok más nehézség is volt… Most úgy néz ki, kikerülnek a táblák, de addig is matricák lesznek (vannak) felragasztva jelzések gyanánt.

Továbbá a KST vezetősége kérte tőlünk, hogy a zarándokutakat vezessük turistautakon. Csak ezzel az volt (illetve még most is az) a gond, hogy… A hegyekben vannak turistautak, itt még úgy-ahogy megoldható, de ez nem mindenhol volt (van) így. Példának okáért Hontnémeti és Ipolyság között, ez nagyjából egy 40 kilométeres szakasznak felel meg, nem vezet semmiféle kijelölt útvonal. Akkor, 2013-ban kezdetét vette az a procedúra, hogy feltérképezzük ezt az útvonalat. Ez nagyjából négy-öt évig is eltartott. Sok bejáráson vettünk részt, az útvonal kijelölése, illetve a jelzések felfestése is elég sok ideig tartott... És itt csak egy kisebb, 40 kilométeres szakaszról volt szó, közben meg az az útvonal, ami áthalad a szlovák területen, az nagyjából 250 kilométer hosszú.

Másik nagy eredmény, hogy a Mária út fő ágának nyomvonala bekerült a legújabb turistatérkép kiadványába. Tízévente adják ki ezt a kiadványt, a legutóbbi 2021-ben jelent meg. Maga az egész útvonal kék “M” betűkkel van jelölve a térképen, ezáltal szépen, jól lehet látni, hogy milyen turistaúton kell menni ahhoz, hogy a Mária úton haladjunk.

 

Az évek során milyen hosszú útszakaszt sikerült meghatározni, kijelölni Szlovákián belül?

Nagyrészt már az egész útvonal megvan, úgy-ahogy... Az utóbbi évben a rurAllure elnevezésű projekt, mely egy határokon átnyúló nemzetközi projekt, sikeresen “mentorálta” a magyarországi Mária utat, Szlovákiából pedig a Via Mariae polgári társulás van benne. Ennek a projektnek pedig az a lényege, hogy bizonyos országokban kiválasztott turistautakat jobban kiépítenek és reklámoznak is. Valamint készült egy mobiltelefonos applikáció is, amin keresztül lehet követni az adott zarándokútvonalat, ezenkívül kijelzi az útvonal kisebb-nagyobb térségében elhelyezkedő fontosabb látnivalókat, természet alkotta, és ember építette érdekességeket. Itt aztán már maga a zarándok dönthet úgy, hogy elmegy megnézni egy vízesést, várat, skanzent,... Lényege az, hogy ott, azokon a helyeken az útvonalnak már stabilnak kellett lennie. Azt végül is kidolgoztuk az évek során.

 

Hogyan történt az egyes útvonalak kijelölése?

Első lépésként elővettük a térképet és kezdtünk böngészni… Kerestük, hogy hol vannak olyan turistautak, melyeken keresztül el lehet jutni két adott pont, illetve város között. Egyes helyeken az alap stabilan megvolt, egyenesen ment kék vagy zöld jelzésű turistaút. Majd mindenféleképpen fel kellett térképezni a kiválasztott útvonalakat. Meg kellett állapítani, hogy milyen út járható, illetve mennyire biztonságos az adott szakasz. Voltak olyan részek, ahol az útvonal nem volt tökéletes - túl forgalmasnak bizonyult, vagy hosszasan vezetett aszfalton. Ilyenkor próbáltam keresni más útvonalat, még ha kerülő, vagy valamivel hosszabb is az eredetinél… Ezeket folyamatosan jártuk be, hogy meg tudjuk állapítani, valójában mennyire jó az a turistaút, földút, vagy bicikliút. Így végül kialakult ez a mostani, stabil útvonal. A jelzések felfestése csak később következett.

A feltérképezésre volt, hogy magam mentem. Ilyenkor megnéztem, hogy hogyan lenne jó haladni, hogy bizonyos pontokat, helyeket, kegyhelyeket érintsen az útvonal. De volt, amikor csoporttal, többen mentünk feltérképezni ezeket a szakaszokat.

Az útvonal papíron történő kijelölése után a jelzések felfestése következhetne, csakhogy... A felfestés előtt az egyes földtulajdonosoknak jóvá kell hagyniuk, hogy a Mária út az ő parcellájukon keresztül haladhat-e. Tehát egy értesítést kell kifüggeszteni a hivatalba. Ha senkinek nincs ellenvetése, akkor  az útvonal megvalósulhat. Amennyiben valaki nemleges válasszal jelez vissza, új útvonalat kell keresni. Ez a hivatali ügyintézés az egész folyamat legidőigényesebb, legnehezebb feladata. Ez után következhet az úgymond könnyebbik rész, a jelzések felfestése. Sajnos nagyon sok útvonal van.

A következő probléma az, hogy a Tátrában, a hegyekben léteznek turistautak, de a Csallóközben nincsenek. Az a szakasz, ami pedig hébe-hóba előfordul, az nem abba az irányba vezet, amerre kellene, így nem tudjuk effektíven felhasználni. Itt látszik, hogy a Csallóköz - mivel sík terep, és úgy vélik, hogy itt nincs annyi látnivaló (ami nem egészen igaz) - nem annyira érdekes a KST-nek. Tehát a főágak kapcsán abból könnyebb dolgunk volt, hogy voltak turista- és bicikliutak is, volt egy alap, amire lehetett építkezni. De a mellékágnál, a Csallóközben nem ez a helyzet, itt a nulláról kellett kezdeni.

 

Hogyan néz ki a szervezet szerkezeti felépítése?

Magában a szervezetben nyolc elnökségi tag van, és azonkívül a tagság az nagyjából 30 fő körüli létszámot tesz ki. A munkánkat képezi, hogy különféle zarándoklatokat szervezünk - a tagok nagy része ezek által csatlakozott -, tehát folyamatosan bővülünk. Azonban főleg mi, az elnökségi tagok végezzük a nagyobb munkát a szervezeten belül. Erről azt kell még tudni, hogy ez mind önkéntes munka - mellékesen, a szabadidőnkben csináljuk. Ezenfelül mindenkinek megvan a saját munkája.

A szervezeten belül a tagságnak pedig három formáját különböztetjük meg - teljes jogú, pártolói és önkéntes tag. A teljes jogú tag tagsága minimum 10 euró, kötelező legalább egy zarándoklaton részt vennie, a Mária út ügyét támogatni, a közgyűléseken pedig szavazati joggal bír. A pártolói tag tagsága szintén minimum 10 euró,  minimum egy zarándoklaton részt kell vennie, a közgyűléseken részt vehet, azonban szavazattal nem rendelkezik. Az önkéntes tagság díja pedig minimum 2 euró. A Via Mariae polgári társuláshoz pedig bármikor lehet csatlakozni, szívesen látunk minden lelkes zarándokot, segítőt, érdeklődőt!

 

Milyen tervei vannak a polgári társulásnak a jövőre nézve?

Novemberben zajlott le az éves közgyűlés. Ez most a 10 éves fennállásunknak egy ünnepi közgyűlése volt. Eddig főként ezzel foglalkoztunk. Ezután kezdünk neki a 2024-es évi program összeállításának. Buszos és gyalogos zarándoklaton kívül szoktunk kerékpáros, “vonatos”, de az évek során szerveztünk már vízi zarándoklatot is.

A zarándokutak szervezése mellett mindenképpen szeretnénk folytatni az útvonalaknak a bővítését - főleg az Érsekújvár-Kürt-Szőgyén szakaszt, valamint a Csallóközt érintő részeket. Egyébként célszerű lenne a Kürt-Szőgyén között létrehozott tanösvényt, mely a Mária út részét képezi, folytatni és bővíteni egyik, illetve a másik irányban. Akarjuk, tervben is van ennek a szakasznak a folytatása, csak még sok a papírmunka körülötte.

 

A novemberi hónap folyamán a szervezet 10 éves fennállásának évfordulója apropóján, valamint az évek alatt elvégzett fáradhatatlan munka értékelése gyanánt részesültetek a Szent Erzsébet Rózsája díjban. Mit jelent számotokra ez a neves kitüntetés?

Ezt a díjat a nagyszombati érsek úr, Orosch János érsek atya ítéli oda és adja át olyan személyeknek vagy szervezeteknek, akik sokat segítették az egyházat, vagy különböző nagyobb hitéletet is érintő tevékenységekben vettek részt az évek során. A díj egy erkölcsi támogatás, mellyel értékelik az elvégzett munkát, tevékenységet és szolgálatot. Minden év novemberében, a nagyszombati novénán kerül átadásra ez a neves megtiszteltetés.

A Via Mariae polgári társulást 2012. december 27-én jegyezték be, de az alakuló ülésre csak 2013. február 16-án került sor Érsekújvárott - igazából onnantól számítva lett 2023-ban 10 éves a Társulás. A Szent Erzsébet Rózsája díjat pedig a 10 éves tevékenységünkre kaptuk, a benne lévő munkánkra. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ilyen formán is értékelik a kitartó, sok éves munkánkat, hatalmas megtiszteltetést jelent az egész szervezet számára! Hálásan köszönjük a tagok és az önkéntesek több éves segítségét, valamint az érsek atya elismerését és a belénk fektetett hitét!

 

Írta: Iván Bittera Gabriella

 

Ez a cikk a Remény katolikus hetilapban jelent meg, 2024. február 4-én. (XXXV. évfolyam, 5. szám)