Változatos időben és szép tájakon Sasvár felé

Május vége felé, 26-án, a hónap utolsó keddjén Méhes Richárd ismét útra kelt másodmagával a Fájdalmas Anya zarándokúton, hogy a nap végén megérkezzenek Szlovákia nemzeti kegyhelyére, az Erdőháton fekvő Sasvárba. Már előre sejtették, hogy érdekes időjárással tarkított napban lesz részük.

De a nap végén semmit sem bántak meg. Tény, hogy elég változatos időben gyalogoltak, de ez az időjárás erre a tevékenységre nagyon is megfelelő volt. Többször esett az eső, de a nap végén a vonatra várva, már szinte megfőttek, olyan melegük volt. Néha fújt kicsit a szél is, de nem lett sohasem viharos.

E nap a hajnali órákban, 4 óra után indultak útnak a vonattal, Pozsonyt és Malackát érintve, reggel 8 óra után busszal érkeztek meg Detrekőszentmiklósba. Közben a buszút során ismét közelebbről is megtekinthették Detrekő várát.

Elmentek a Szent Flórián-templomhoz, ahol az előző bejárásukat befejezték. Innen, a májusfa mellől indultak el és ahogy mentek, hagyták el a falut, egyre jobban látni lehetett a falu szép fekvését, a fölé magasodó Kis-Kárpátok hegyvonulataival. Megláttak egy keresztet az út mentén, melytől egy út vezetett felfelé, valószínűleg a plébániatemplomhoz. Ide nem mentek fel, de később, ahogy elhagyták a falut a dombon álló Szent Miklós-templom tornya egyre jobban előtűnt, mely nagyon szép látványt nyújtott.

Út mentén haladtak, majd elértek egy kis kápolnát, melyben a Fájdalmas Anya szobra volt látható. A kápolna elhagyása után letértek egy ritkábban járt útra. Az út mellett egy virágzó repceföld nyújtott szép látványt a háttérben emelkedő dombon található Detrekő várával.

Az út egy, az Erdőháti-alföldön elterülő katonai övezeten keresztül haladt végig. Erre a katonai övezetre nem szabadott bemenni, az útnál beljebb menni. Mindenhol erre táblák figyelmeztettek. Ez egy katonai gyakorló hely, ahová a helyi lakosok is csak bizonyos napokon mehetnek be, gombászni. Erre a területre a sok helyen felbukkanó fenyőfák is jellemzők.

Különleges volt látni, ahogy hullámzott az út a két oldalt fenyőkkel borított tájon. Borús idő volt, de olyan friss és jó volt a levegő, hogy szinte harapni lehetett. Az út során párszor rájött az eső, de nem sokáig tartott, s néha felszakadt a felhőzet is, és kicsit kisütött a nap.

Beérkeztek Pálffytelekre, mely Laksárújfalu településrésze és régebben önálló település volt. 1899-ig Miklósteleknek hívták, ami németül Nickelhof volt. A falu nevének előtagját az egykori birtokosáról, Pálffy Miklós hercegről kapta. Elhaladtak a temető mellett, majd pedig látták Pálffytelek kápolnáját. A falurészben egy szépen felújított régi házat is láttak, mely sárgára és fehérre volt festve, az oldalán egy nagy címerrel.

A falu végén megtalálták a Mikulášov turistapontot, ahonnan a piros turistajelzést követve, az úton mentek tovább Laksárújfalu felé. Látták a szépen elterülő Erdőháti-alföldet. Egy kereszthez érve már feltűnt előttük Laksárújfalu, a kiemelkedő templomtornyával.

Laksárújfalut több mint 1100 lakos lakja és a Laxa-vize folyása mellett terül el. A község területe már a korai középkorban is lakott volt, a 8. században szláv település állt ezen e részen. Első írásos említése Allaxar formában 1296-ban történt. 1392-ben Éleskő várának tartozéka volt. 1720-ban két malom is működött itt.

Lakói kenderből vásznat szőttek. A település Laksár és Újfalu egyesítésével jött létre. A látott templomtorony a falu barokk Szent Lőrinc-templomának a része. Leültek megebédelni a szépen elrendezett faluközpontban, ahol a Fájdalmas Szűz, Szent Vendel és Szent Flórián szobrai is láthatóak voltak.

Ekkor már lehetett látni, hogyan gyülekeznek a viharfelhők, egyre csúnyább, sötétebb felhők jelentek meg az égen. Ezt látva útra keltek, elhaladtak a Szent Simon-kápolna mellett, majd ezt követően leszakadt az ég, ömlött az eső. Szép régi házak mellett haladtak el, míg egy fedett buszmegállót nem találtak, ahová behúzódtak az eső elől.

Nagyon sűrűn esett, de végül egy kis idő után elvonultak a felhők. Megtalálták a főút mentén található turistapontot, mely a kék jelzésen kicsit vezette őket. Végül a kék jelzés elhagyta az útjukat és egy erdő felé vették az irányt, egy földúton haladtak tovább.

Nagyon jó érzés volt ezen a földúton menve befejezni a napi munkazarándoklatot. Szép erdő volt és érezték a fenyőkből áradó gyanta illatát. Egy nagy réten áthaladva ismét elkezdett esni, de ez sokáig nem tartott el. Az erdőből kiérve egy lápos, vizenyős területet is láttak, mely közelében egy friss kúti forrás is csörgedezett, ahol vizet is lehet vételezni.

Beértek Sasvárba, mely a városrésze a Sasvár-Morvaőr településnek, melyet több mint ötezren lakják. Sasvár neve a magyar sas és vár főnevek összetételéből ered, a név az egykori várára utal. Morvaőr neve onnan származik, hogy a Morva közelében fekvő település egykor a székely határőrvidékhez tartozott. Sasvár a Miava folyó bal partján terül el.

Sasvár az egykori, 1323-ban említett Sasvár megye székhelye, a székely határőrvidék központja volt. 1685-ben pestis, 1831-ben kolera pusztított itt. 1736-ban Lotaringiai Ferenc és Mária Terézia lett az uradalom birtokosa és ez nagy fellendülést hozott a településnek. 1736 és 1848 között Sasváron textil manufaktúra, majd 1743 és 1890 között cukorgyár is működött. A vasútvonal 1897-ben épült meg és Nagyszombattal kötötte össze a települést.

Elérték a Bosco Szent János-templomot, ahová be is tudtak menni. Bár a templom barokk stílusú, mert 1685-ben ilyen stílusban építették át, de középkori eredetű, tornya a 13. századból való. Eredetileg gótikus stílusban építették. A szerzetesrendek és többek között a pálos rend eltörlése után raktár működött a falai között. A Bosco Szent János oltár 19-20. századi.

Elérkeztek ezután a városrész központjába, ahol a májusfa is állt és amin sok autó is parkolt. Itt is nagy eső volt, de már sütött a nap.

Sasvár a Hétfájdalmú Szűzanya búcsújáróhelye, így a bazilika felé vették az irányt. A Hétfájdalmú Szűzanya bazilikája a pálos kolostorral későbarokk stílusú, Vépi Máté pálos szerzetes építész tervei alapján épült fel. 1762-ben szentelték fel.

Kegyszobrát 1564-ben Czobor Imre neje készítette hálából, amiért házsártos férje a Szűzanya segítségével megszelídült. A szobrot a csodás esemény helyén állíttatta fel, majd kápolnát is építtetett föléje. A későbbiekben a szobornál több csoda is történt, melyeket kivizsgáltatva a hercegprímás 1732-ben a szentélyt kegyhellyé nyilvánította. 1733-ban a magyar alapítású pálosok telepedtek ide, s egy nagyméretű templomot és kolostort építettek. Az építkezést a hely kegyuraiként az uralkodópár jelentős összegekkel és adományokkal támogatta. (Lotaringiai Ferenc 1736-ban megvásárolta Czobor Józseftől a holicsi és a sasvári uradalmat, ahol rendszeresen szervezett nagyszabású vadászotokat.) A szobrot 1762-ben vitték át a régi kápolnából az újonnan felépült templomba, ahol azt a Mária Terézia által adományozott főoltáron helyezték el. Az ünnepségen az uralkodópár is jelen volt. A várost 1902. szeptember 12-én I. Ferenc József is meglátogatta és megtekintette a búcsúját ünneplő híres kegytemplomot is. VI. Pál pápától a kegytemplom 1964-ben basilika minor rangot kapott.

Bementek a kegytemplomba imádkozni, majd pedig ebédelni mentek volna, de a legközelebbi étterem is becsukott, így inkább a vonatra mentek.

A délután 4 órai vonatra várakoztak a szépen felújított és rendezett vasútállomáson, melynek egyik nagyobb üveges vitrinjében ismét láthatták a Fájdalmas Szűz kegyszobrának nagyobb mását. Olyannyira meleg volt, hogy szinte megfőttek, bár ehhez a párás levegő is hozzátehetett.

Jókúton és Pozsonyon keresztül vonattal mentek haza. Örültek, hogy ennyire szép napjuk volt, bár kicsit esett az eső, de az időjárás pont megfelelő volt. Számos élménnyel, lelkileg gyarapodva tértek haza.