A fiatalokkal a fiatalokért zarándokoltak

2025. augusztus 12-én gyűjtőautóbusz indult szép számban gyerekekkel, fiatalokkal Dunaszerdahelyről, Várkonyt, Bőst, Dercsikát, Felbárt, Somorját érintve Borinkára. Sajnos a lelkivezető, Gál Péter atya betegség végett nem tudott a csoporttal tartani, így a zarándok-szentmisét Németh Rezső, nyugalmazott plébános mutatta be, aki autóval érkezett a borinkai templomhoz.

A Somorján csatlakozó zarándokok felszállása után a zarándokok rózsafüzért imádkoztak a szerencsés útért és vidám vallási énekeket énekeltek a kézhez kapott kis könyvecskékből, melyekben nyomtatva voltak a szentmise egyes részeihez is az énekek. Borinkára érkezve csatlakozott a csoporthoz Rezső atya, aki bemutatta a legszentebb áldozatot a Jézus Szentséges Szívének tiszteletére szentelt templomban a zarándokokért. A karizmatikus miseénekeket gitárkísérettel egy szívvel-lélekkel énekelték a fiatal és a szépkorú zarándokok .

A szentmise után a templomtól indult a 2,5 km hosszú gyalogos zarándoklat Máriavölgybe. Akik nem akartak gyalogolni, azokat az autóbusz a máriavölgyi kegyhelyre szállította, ahol imádságos lelkülettel várták a gyalogosan érkezőket. A gyaloglás, a nagy meleg ellenére elviselhető volt, mivel az út nagyrészt erdőn keresztül vezetett, ami imával, énekkel, beszélgetéssel, kisebb pihenőkkel telt el. A kegytemplomba, melyet Nagy Lajos építtetett és 1380-ban Szűz Mária születésének tiszteletére szenteltek fel, Mária-énekkel vonultak be a zarándokok, és közös imával adtak hálát a szerencsés érkezésért. Majd a templom melleti fák árnyékában megpihentek, elfogyasztották az otthonról hozott elemózsiájukat, hogy újult erővel elvégezzék a keresztutat a Lourdes-i barlang mögött, a hegyoldalban található, 1936-ban épült Kálvárián. Az egyes állomásoknál a keresztúti imádságot a gyerekek, fiatalok olvasták fel. A keresztúti ájtatosság befejeztével volt lehetőség a kegyhely csodatévő forrásából a szomjúságukat oltani és a kulacsokat feltölteni. Ezután a zarándokcsoport a Lourdes-i barlanghoz ment, hogy imádkozzon a Szűzanya szobra előtt és egy közös képpel megörökítse az együttlétet.

Lelkiekben feltöltődve hagyták el a kegyhelyet és indultak a zarándoklat utolsó állomására, Dévénybe, hogy megtekintsék a Duna és a Morva folyók összefolyásánál az ún. Dévényi-kapunál található Dévényi vár maradványát, vezetéssel. A rom a 212 m magas várhegy – 80 m magas mészkőszirtjén áll.     

A várkörnyéki település a kőkorszak óta lakott volt. Már a rómaiak őrtornyokat emeltek itt, majd morva fejedelmi székhely lett. Palánkvárát 864-ben Dowina néven említik, innen a helység és a vár neve is.

A magyarok letelepülése után az Árpádok kővárat emeltek a favár helyébe. A vár a13. sz.-ban épült fel.

A történelmi Magyarország fennállása idején Dévény már a legnagyobb magyar várak egyike volt.

A vár megtekintése után a zarándokok elindultak hazafelé. A visszaúton imával és énekekkel adtak hálát a zarándoknapért. A szervező megköszönte a részvételt a gyermekeknek, fiataloknak és a többi zarándoknak, a bekapcsolódást a keresztúti imákba, a várkonyi Végh házaspárnak az énekesfüzetek elkészítését és nyomtatását, a gitárkíséretet, az énekek vezetését. Ismertette a szeptemberi és októberi zarándokprogramokat, és biztatta a fiatalokat, s nem csak a fiatalokat a részvételre.

Este nyolc órára érkeztek meg Dunaszerdahelyre kissé elfáradva, de kegyelmekkel eltelve, élményekkel gazdagodva.