Többszöri nekifutás után egy sikeres bejárás Zsitvaújfalu és Alsóbodok között

Többszöri nekifutás után, Patay Péternek és Méhes Richárdnak sikerült megvalósítani a bejárást augusztus 25-én Zsitvaújfalu és Alsóbodok között. Ahányszor készültek a bejárásra, annyiszor előtte érkezett eső, ami megnehezítette volna a dolgukat, mivel az agyagos föld eső hatására csúszossá válik és nehezen járható. Bár több naposra tervezték a bejárást, de mivel ismét előtte jött az eső, ezért elcsúsztatva, csak 1napos bejárást tudtak megvalósítani. A folytatást a későbbiekre tervezik, s remélik jó időt fognak majd ki.

Azért ezen szakasz mellett döntöttek, mivel itt kevesebb a fa és az árnyék, s a napos időben könnyen ki tud száradni ez az agyagos föld. És mivel készültek a szeptember közepén tartandó Esterházy János Emléknapra, melyen gyalogos zarándoklás is lesz Bábindal és Alsóbodok között, ezért is ezt választották a bejárásra.

Ez a szakasz a Nyitrai zarándokút egyik leágazása lesz, mely Zséréről fog indulni és az említett szakasz mellett Kolont és Pogrányt is érinteni fogja.

Kora reggeli indulással Nyitrát érintve érkeztek meg Verebély városába, ahol míg egy kicsit kellett várniuk a buszra, addig elsétáltak és megnézték a város templomát. Maga a Nagyboldogasszony-templom a Jézus Szíve búcsújairól is ismert.

Busszal mentek tovább Zsitvaújfalura, ahová 10 óra után /10:10/ érkeztek meg. A Zsitva partján fekvő falu Szűz Mária búcsújáróhelyéről is híres.

A mai falu előzménye a forrásokban már 1229-ben megjelenő Jóka falu, a későbbi Jóka puszta volt, melyet ekkor "terra Joka" alakban említenek először. 1293-ban "Ioka" néven szerepel, majd 1308-ban már feltűnik Kisjóka is. A falu talán a felette emelkedő 213 m magas azonos nevű hegyfokról kapta a nevét. A történeti kutatások szerint innen származik Jókai Mór családja is. Jóka település az 1332-ben kelt pápai tizedjegyzékben is szerepel Szent Tamás tiszteletére szentelt temetővel övezett gótikus templomával, plébániájával együtt. A leírásból következik, hogy Jóka ekkor a vidék lelki és gazdasági életének központja volt. 1601-ben említi utoljára oklevél, valószínűleg a török pusztította el. A 19. században már csak Jóka puszta néven említik. Mára csak a szomszédos Néved falu „Pod Jovkou” dűlőneve őrzi a nevét.

A mai települést 1355-ben "Wyfolu" alakban említik először. Első ismert birtokosa Ivánka gróf volt. A 15. század végén a garamszentbenedeki apátság birtoka, majd a Forgách család gímesi uradalmához tartozott. 1565-től a 16. és 17. században a kistapolcsányi uradalom része, a Tapolcsányi család birtoka volt. A 17. században felégette a török és lakói elmenekültek. 1732-től az aranyosmaróti uradalom része. A 18. és 19. században több nemesi család birtoka, köztük a Timon, a Berchthold, a Szörényi, a Weisz, a Nyáry, a Klobusiczky és a Szlávy családoké. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított, mely 1866-ban megismétlődött. A vasút 1894 szeptemberében érte el a települést és nagyot lendített a fejlődésén.

Barokk kastélya a 18. század elején épült, a 19. században klasszicista stílusban építették át. Neoklasszicista kastélya 1872-ben épült.

A falu központját érintve haladtak a Szent Tamás-templom felé, mely körül a temető is található és egy dombon helyezkedik el, a falu szélén. A templom 1789-ben épült barokk-klasszicista stílusban. 1922-ben a templomban mutatta be első miséjét Bíró Lucián-Boncsek bencés gimnáziumi tanár, cserkészvezető, katolikus egyházi író és a falu szülöttje.

A temetőben sok régi, szép sírt is találtak, magyar nevekkel és grófi sírokkal (Boncsek, Gróf Nyáry Károly). Az úton mentek tovább és a béládi letérő előtt találtak egy szép Fájdalmas Anya szobrot. Szép kilátás nyílik innen a környező hegyekre és a hegyen trónoló gímesi várra.

A búcsújáróhely egy völgyben található, ahol a Drevenica (magyarul: Dervence) patak folydogál és fölötte a Török-híd ível át. Egy Mária-jelenés nyomán jött létre a kegyhely, amely, különösen a háború utáni években, kezdett feledőbe menni. Az újfalusiak a forrásnál. a kutacskánál modern búcsújáróhelyet építettek ki. Nem hiányoznak a kálvária stáció és a szentmiséhez szolgáló tábori oltár sem. A búcsújáróhelyet magyar zarándokok is látogatják.

Az előző héten, 21-én, szombaton volt itt magyar búcsúi szentmise, mivel a kegyhely búcsúja augusztus 22.-e körül szokott lenni. Kicsit megpihentek a szépséges kegyhelyen és vizet vételeztek a Szentkút vízéből. A Drevenica patak két ágra oszlik a kegyhelynél, ezen hidak ívelnek át és körülötte van a különleges kereszút.

A kegyhely elhagyása után az út egy dombra vezetett fel, ahonnan szépen kivehető a sok fával szegélyezett Szűz Mária búcsújáróhely és a távoli atomerőmű épülete. Szépen látszódik innen a falu temploma és a környező hegyek. Az út egy két éles kanyart vesz és leereszkedik a völgyben fekvő Nagyhindre, de a zarándokok egy földúton folytatták tovább az útjukat a fákkal körbevett szőlők mellett. A földút végén, ahol kanyart vesz, szépen látszódik a Nyitra fölé magasodó Zobor, valamint a környező falvak. Nagyhind faluban található egy szép középkori templom.

Nagyhind szélét érintve egy vízfolyás mentén folytatták tovább az útjukat. Átkelve egy hídon és a szövetkezet volt, lerobbant épületei mellett elmenve érkeztek be Kishind (Malé Chyndice) falucskába. Kishind 380 lelkes falucskáját más néven Felsőhindnek is nevezik. 1264-ben "Hind" alakban említik először, mint királyi halászok települését. A 14. századtól Gímes várának tartozéka. 1411-ben már biztosan önálló falu, ekkor "Kyshind" alakban említi oklevél. 1584-ben kirabolta a falut a török, amely ekkor elnéptelenedett. 1992-ben Kishind és Nagyhind szétvált. Elmentek a temetőnél található templomhoz is, melynek főoltárképe (ablaka) a Szent István királyt ábrázolja, amint a Szűzanyának felajánlja a Szent Koronát. A Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templom a 18. század végén épült későbarokk stílusban. Főoltára a 18. század elején készült, későbarokk stílusú. 1994-ben a templomot bővítették és restaurálták.

A faluból kiinduló földúton folytatták tovább az útjukat Bábindal felé. Az út során egy szép kereszttel is találkoztak. Az út hosszan kanyargott, mire megérkezett Bábindalba. A 750 fős község a szláv babin dol (asszony völgye) szavakból ered. A falu szélét érintették csak, ahol a temetőben látható a Szent Imre-templom is. A templomot a főbejárat felirata szerint Gyuricza József építette többedmagával 1909-ben.

A templom mellett található földúton mentek tovább Alsóbodok felé. A dombon keresztülmenő földútról jól lehetett látni a völgyben fekvő falut, a mögötte magasodó völgyhíddal (mely az autópálya részét képezi) és a Zobor hegyekkel. Az 1100 fős zoboralji község 1899-ig Bodok néven szerepel. 1228-ban Bodok néven említik először. 1283-ban Bodak, 1335-ben utraque Bodak alakban szerepel az írott forrásokban. 1228-ban a Garamszentbenedeki apátság és a Nyitrai egyházmegye birtoka. A település kiváló borairól is ismert.

Az útjukat a faluba érkezés után az Esterházy János Zarándokközpont felé vették. Itt helyezték örök nyugalomra Esterházy Jánost 2017. szeptember 16-án a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában. Körülnéztek a kegyhelyen és megpihentek kicsit a szabadtéri oltárnál /12,5 km/. A kegykápolna elhelyezkedésének köszönhetően szép látványban volt részük és mivel nyitva volt, meglátogatták az Isten szolgája, Esterházy János és Paulisz Boldizsár sírhelyeit is.

Alsóbodok falun keresztülhaladva végül busszal mentek Nyitrára, onnan pedig haza. Nagyon szép időben volt részük és számos élménnyel gazdagodtak az út során.