Csodás élmények Kistapolcsányt és a bányavárosokat érintve

Július 14-én, szombaton kora reggel egy zarándokbusz indult útnak a Csallóközből, hogy részt vegyenek az idei 4. alkalommal megszervezett Zoboralji gyalogos zarándoklaton. 

Az előző évekhez képest idén a zarándoklat egy lélekemelő pluszprogrammal indult. A gyalogos zarándoklás előtt 9 körül megálltak még Alsóbodokon, mely az Esterházy János kegyeleti helye. A látogatás elején a zarándokok megismerkedhettek az akkori történelmi légkörrel, politikai helyzettel, amelyben Esterházy János élt. Egy különleges keresztút mentén közelítették meg a dombon található Szent Kereszt-kápolnát. Itt a lelkivezetőjükkel, Mária Valéria nővérrel, aki szintén Zoboralja szülöttje, egy kis elmélkedésen vettek részt és imádkoztak a szépséges kápolnában. Esterházy János hamvait egy éve, 2017. szeptemberében helyezték el a kápolna alsó részében. Ezt a kegyeleti helyet is felkeresték, ahol a nemrégiben elhunyt Paulisz Boldizsár is nyugszik, aki Esterházy János búcsújáróhelyének a megálmodója volt.

A zarándokok élményekkel eltelve és meghatódva hagyták el ezt a szép, nem mindennapi helyet. A busszal megálltak Kistapolcsány főterén, hogy felvegyék a nagykéri zarándokokat.

Itt találkoztak a Magyarország számos vidékéről érkező máriautas önkéntesekkel, majd közösen felmentek Hrussó várához. 

A vártól 12 óra körül kezdetét vette a 4. zoboralji gyalogos zarándoklat, mely 9 kilométer megtétele után érkezett meg a Skapulárés búcsúba, a kistapolcsányi templomhoz. A szép erdőkön menő zarándoklat alatt a résztvevők rózsafüzért mondtak és számos elmélkedésre is sor került. Az idő az előző évekhez képest kedvezőbben alakult, hiszen sütött a nap, de mégsem volt olyan nagy meleg.

A mintegy 100 zarándokból álló zarándokcsapat zászlókkal és énekelve vonult be a búcsúba. A kegytemplom előtt a máriautas önkéntesek elbúcsúztak a helyi zarándokoktól, majd pedig a program a szokásos módon folyt tovább. 16:30tól magyar keresztútra került sor, s közben a zarándokok szentgyónásban is részesülhettek.

18 órakor Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök mutatta be a búcsúi magyar nyelvű szentmisét. Sajnos a meghívott Bíró László tábori püspök egészségügyi problémák végett kórházba került. 

A szép szentmise után a buszos zarándokok hazaindultak, de a zarándokok közül páran maradtak a Bányavárosok vidékén nevet magán viselő zarándoklatra, hogy még 7 napon keresztül zarándokoljanak a Nyitrai zarándokúton. A zarándoklaton összesen 10 zarándok vett részt, akik hosszabb illetve rövidebb szakaszokat tettek meg a zarándoklat során.

Zsitvaapátiban éjszakáztak, majd másnap útra keltek, hogy meglátogassák Újbánya városát. 7 zarándok indult útnak a faluból, átkelve a Zsitván. A faluközponttól a piros turistajelzést követték. Egyre közelítve a hegyekhez, csodás kilátás terült eléjük a Tribecs-hegységre és a környezetére. A Garammenti-Inóc vagy az Újbányai-hegység csodálatos szépségű erdei és mezei útjain keresztül egyre jobban közelítettek az aznapi célpontjuk felé. A Kis-Inócot érintve érték el a 901 méter magas Nagy-Inóc vagy Nagy-Inovec hegyet, ahol egy turistaháznál megebédeltek. Ahogy az út során, itt is sok kerékpárossal és túrázóval találkoztak. A szép fekvésű Bukovina falucska után megérkeztek Újbánya szélére. Az Óhutai-patak tövében fekvő szállásukat elfoglalták, majd vacsorázás után nyugovóra tértek. E nap végén az egyik zarándoktársuktól búcsút vettek, de helyette jött egy másik zarándoktárs.

Másnap korábban indulva és Újbányán keresztülhaladva érintették a Szűz Mária plébániatemplomot, a Városháza szép épületét, melyben manapság a Garammenti Múzeum található. A múzeum előtt megcsodálták a Szentháromság-oszlopot, amelyben Szent István és Szent László királyok szobrait is felfedezték. Az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomnál, vagy másképpen Ispotályos templomnál elérték a város főterét. 

A vasút után átkeltek a Garamon és Magasmart falut érték el, ahonnan az út mentén haladva Garamrudnóra érkeztek. A Szent Imre-templomnál két zarándoktársuktól búcsút vettek, így a nap többi részét öten tették meg egészen Selmecbányáig. Ezen a több mint 33 kilométeres napi távon már a Selmeci-hegyeken keresztül haladtak. Bakaszenes falut éppen csak érintették, majd még Magaslak előtt elérték Drieň kegyeleti helyet, ahol keresztút van és kintmiséző oltár. Egy éppen odaérkező helyitől megtudták, hogy itt évente egyszer van szentmise (s idén augusztus 5-én lesz), amire Bakaszenes és Magaslak hívei érkeznek. A hagyomány úgy tartja, hogy mikor a törökök fosztogattak a vidéken, akkor Magaslakot is megtámadták. A helyi lakosság a templomba menekült, ahol imádkoztak és az Oltáriszentség is kikerült az oltárra. Mikor a törökök megtudták, hogy a helyi lakosok a közeli erdőbe menekültek, utánuk eredtek. A falubelieket körbezárták, ekkor az Oltáriszentség nagy energiával erős fényt bocsátott ki magából, ekkor a lovak megbokrosodtak és a törököket ledobták a hátukról. Nagy riadalom keletkezett a törökök körében és elmenekültek, s ezek után már nem tértek vissza a környékre. 

Magaslak falu után az út mentén folytatták az útjukat, ahol elérték a Rychnavské jazero nevű turistapontot, mely egy bányató mellett található. Hegybánya felett haladtak el, a hegyeket megmászva csodás kilátásban volt részük. Láthatták az említett bányató fölé magasodó Szitnyát is. A Klinger-tavat megcsodálva érkeztek meg Selmecbányára, mely fölé a már felújítás alatt álló Kálvária magasodik. A felállványozott Piargi-kapun (vagy Szélaknai, illetve Hegybányai-kapun) keresztül érkeztek be a bányavárosba, elhaladtak a Frauenberg-i templom mellett és Leányvár közelében. A Bányász kopogtatót érintve érkeztek meg a főtér közelében található szállásukra. 

Másnap reggel szentmisén vettek részt a Szűz Mária plébániatemplomban, majd pedig a főtér csodás épületei között útnak indultak. A Vodárenský bányatavat érintve ismételten 7-en haladtak az úton, mivel az este újabb 2 zarándok csatlakozott hozzájuk (egy zarándok Gyöngyösről). E nap megérkeztek Szklenófürdőre, ahol néhányan fürödtek a jó időben és páran pedig az üdülőfaluban megpihentek. A piros jelzésen érkeztek meg Ladomérmindszentbe, ahol a szállás megtalálása előtt még benéztek a Krisztus Király-templomba is.

Reggel borús időre ébredtek és aznapra esőt is ígértek, ezért a faluból Garamszentkereszt irányába mentek. Benéztek a templomba, majd pedig felültek a buszra, mely Körmöcbányára ment. A döntés jónak bizonyult, mert ezen a napon nagyon sokat esett az eső és hűvös idő volt. Így kihasználva az alkalmat megcsodálták a gyönyörű bányavárost és bejárták annak utcáit. Belépő ellenében megtekintették a szép Szent Katalin-plébániatemplomot, a Szent András-körtemplomot. Felmentek a Szent Katalin tornyába, ahol csodás kilátás tárult eléjük az egész városra és a környékére. A zarándokok felkeresték a Pénzek és Érmék múzeumát és a Kerámiai múzeumot, mely többek között Angyal Béla alkotásait is bemutatta. Megebédeltek, majd pedig benéztek az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomba. Este 6kor pedig a Ferences templomban voltak szentmisén, amely búcsújáróhely is egyben, hiszen a kápolnájában található a Lorettói Szűzanya kegyszobra.

A következő nap a reggeli bevásárlás után úgy döntöttek, hogy busszal mennek át Alsóhermándra. Közben az egyik zarándoktársuk kénytelen volt feladni a zarándoklatot az egészségügyi problémái miatt. Így 6-an érkeztek meg a Hermándi-barlanghoz. Az idő nagyon borús volt és néha csepegett az eső. 1,5 kilométeren keresztül felkapaszkodtak a barlanghoz, ahol délben vettek részt a vezetésen. A szép barlang megtekintése során körülbelül 1400 lépcsőt másztak meg és 1 kilométert tettek meg a barlangban. Ez Szlovákia leghosszabban bejárható barlangja. 

Kis pihenő után páran útra keltek, hogy Kordéházát érintve érkezzenek meg Hermándra, ahol a többiek már elfoglalták a szállást. Nagyon szép idejük lett és az idő is kijavult. 

Pénteken a Beszterce patakot követve, a Hermándi-völgyön keresztül Hermándról átmentek Alsóhermándra, ahonnan a zöld jelzésen keresztül mászták meg a Japeň 1154 méteres csúcsát. Bár csak valamivel több mint 10 kilométeres távról volt szó, a napi szakasz megtétele délután 4 óráig eltartott, hiszen először 1064 méterre mentek fel, ahonnan lefelé vitt az útjuk a hegygerincen. De csodás látványban volt részük a környező hegyekre, melyek már a Nagy-Fátra részei. Láthatták a Majerová skala sziklás hegycsúcsát és az utána következő nagyobb, fűvel borított hegyeket. Óhegy falu központjába a Kálvárián keresztül ereszkedtek le. A szállás elfoglalása után elmentek megvacsoráztak, majd pedig részt vettek a kegytemplom esti szentmiséjén. 

A mise után még felmentek a Szentkúthoz, ahol a lépcsőkön lépkedve rózsafüzért is mondtak. Megnézték a felújított Szentkutat, ahol számos hálatáblát olvashattak el és magukba elmerülve imádkozhattak. A sötétedésig kicsit elbeszélgettek. Látszódott a számukra, hogy mily kedves kegyhely ez a helyieknek és távolról érkezőknek, hiszen amíg ott voltak, addig mindig valaki érkezett e szent helyre. Sőt kora reggel is, mikor útra keltek, már volt valaki a Szentkútnál.

Az utolsó nap 6kor indultak el a faluból a kék jelzésen. Ezen megérkeztek csodás fekvésű és gyönyörű Úrvölgybe. Benéztek az Urunk Színeváltozása-templomba, majd pedig a 160 lépcsőfokból álló fedett lépcsőházon keresztül ereszkedtek le a kevesebb mint 200 lelkes bányászfaluba. Egy pihenő után elindultak a kék jelzésen, mely során számos érdekességet láthattak. Egy helyi asszony az ablakon keresztül örömmel megmutatta nekik a csipketerítőit. Két forrásvizet is érintettek, mikor végül felértek a Šachtička sportközponthoz, mely telente síközpontként is üzemel. Itt két zarándoktól búcsút vettek, akik inkább a biztosra menve busszal mentek Besztercebányába. 

Kis étkezés és pihenő után a zarándokok megmászták az 1100 méter magas Panský diel hegyet, melyre felvonók mennek fel. Innen csodás kilátás tárult eléjük. Pár kutyás túrázóval itt elbeszélgettek, majd lassan elkezdtek leereszkedni a hegyről Besztercébe. Szép erdőn keresztül kiértek egy mezőre, ahol tehenek legelésztek. Nagyon hangulatos volt, miként a város határától nem messze legelésztek, a város fölé magasodó sok heggyel. Besztercebánya város utcáin keresztül leérkeztek a buszállomásra, ahol még utoljára elbúcsúztak a hazainduló, korábban eljövő zarándokoktól.

Majd egymástól is elbúcsúzva számos lelki élménnyel eltelve ki-ki a vasútállomásra és a buszállomásra ment, hogy hazainduljon.