Nagybӧjti gyalogos zarándoklat az Őrvidéken

Az alábbi cikk a Remény katolikus hetilap XXX. évfolyam, 18. számában jelent meg.

  Európa közepén, az Alpok és a magyar Kisalföld ölelésében fekszik a Fertő-tó, mely évszázadok óta meghatározza a partján élő emberek életét. A táj és az ember élete itt harmonikusan összefonódott és eredményezte a páratlan kultúrtájat, melyet 2001-ben az UNESCO világörökségnek ismert el. A Fertő-táj Világörökség Magyar Tanácsa Egyesület nyolcadik alkalommal szervezte meg a Nagyböjti zarándoklatot a Fertő-tájon, melynek különlegessége, hogy a hagyományokat folytatva idén is három országból indultak keresztaljak. Az egész zarándoklatot Sopronból a burgenlandi Mattersburgba a Mária úton a közép-európai zarándok évindítóhoz kapcsolódva szervezték meg a piros Mária útjelzésen. 

  A résztvevők között voltak Magyarországról. Ausztriából és Szlovákiából érkezők is. Felvidékről ötödik alkalommal képviselve volt e nemes eseményen a 2013-ban alakult Via Mariae polgári társulás is (Mária Út polgári társulás), melynek célja egy kialakítás alatt álló, Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat fejlesztése. Különféle regionális kezdeményezéseket is felvállaló társulásunk szervezésében az ausztriai Fertő-tájra az idén 49 túrázni óhajtó gyalogos zarándoklóval indult Zoboraljáról és Csallóközből.

  Először autóbusszal Nezsiderbe érkeztünk (Neusiedl am See), mely 7000 lakosú kisváros Ausztriában, a Fertő-tó északi partján fekszik. Műemlékek, képoszlopok és történelmi épületek történelmi eseményekről tanúskodnak, régmúlt időkről mesélnek a városban. Mi a keresztúti stációkkal kiegészített Kálvária-hegyen keresztutat jártunk. Fent a kápolnához érkezve lélegzetelállító kilátás nyílt a tóra és szinte az egész tartományra.

  Ezután autóbusszal Sopronkertes (németül Baumgarten) községbe indultunk, mely Ausztriában, Burgenland tartományban, a  soproni határátkelőtől 3 km-re délre a magyar határ mellett fekszik. A falu 1475-ben a magyar alapítású pálos rend, majd a 18. század elején az Esterházyak tulajdonába került. Itt megtekintettük a községtől 500 méterrel nyugatra fekvő, fákkal és termőföldekkel körülvett templomot és kolostort („Sivár kolostor", „Öreg kolostor", „Remetelak"). A kolostort 1475-ben Grafenegg Ulrik és fia Farkas adományozta a pálos rendnek. Miután 1493-ban a tűz áldozatává vált, 250 évig elhagyottan és siváran állt, mígnem 1743-ban a remeték ismét visszatelepültek. Azóta a „Szent Kereszt kolostor" zarándoktemplommá és Mária ájtatosság színhelyévé vált.
Az 1986-ban megtörtént felújítás után, a kertesi kolostor a nagymartoni járás egyik legértékesebb egyházi műemléke.

Miután a szép egyházi épületegyüttest megcsodáltuk, a Sopronból induló és ide érkező mintegy további háromszáz gyalogos zarándoklóval immár együttesen elindultunk Mattersburg irányába, mely 10 kilométerre van a Rozália-hegy tövében, mely történelmi emlékeket  őrző, hepehupás hegyvonulatot, Sopron vármegye és Alsó-Ausztria határvidékét képezi. Nem mindennapi látványt nyújtottak a csúcsokról büszkén letekintő erődítések vagy a völgyekben meghúzódó, rendezett falvak a nyugati Őrvidéken.

  A kellemes időben zajló zarándoklat alatt elmélkedések, imák jellemezték az út spiritualitását, hogy mintegy háromórás túra után megérkezzünk Nagymartonba /Mattersburg/, mely nevét Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta, előtagja a tartományi székhelytől, Kismartontól különbözteti meg. A város a Vulka partján fekszik, nyugatról a Rozália-hegység, délről pedig a Soproni-hegység övezi. A településnek 1390-ben már állt Szent Márton tiszteletére szentelt temploma, mely sokkal korábbi lehet, hiszen a települést nevét is a templom védőszentje után kapta.

Dombtetőn áll a védőfallal övezett templom, mely 1404-ben épült. Az eredetileg egyhajós gótikus épületet a barokk időszakában háromhajósra bővítették. A templom berendezése is barokk. A Szűz-Mária-oltár 1736-ból való, az aranyozott apostol szobrok és a déli hajó díszes gyóntatószéke a 18. század közepén készültek.

  Ide érkeztünk meg délután fél öt tájékán, ahol Pál László lajtaszentgyörgyi plébános úr mutatta be a hálaadó szentmisét.

  Szentmisét követően szeretetvendégségben volt részünk a mintegy 300 zarándoklóval együtt. A zarándoknapot egy kicsit megfáradva, de annál nagyobb szellemi és lelki feltöltődéssel zártuk. Jó volt, hogy mindennapi komfortzónából kiszakadva együtt készülhettünk fel testben és lélekben Húsvét ünnepére.

Lejegyezte:

Patay Péter,

Nyitra, 2019. 04. 17.