Magyar szentmise Máriavölgyben, a Magyarok Nagyasszonya ünnepen
„Aki Mária népe, annak van múltja, jelene és reményteljes jövője…”
Az idei évben is sor került a Remény szerkesztősége által szervezett zarándoklatra október első szombatján, amikor Magyarok Nagyasszonya-búcsút hirdetett az egyetlen felvidéki magyar katolikus újság szerkesztősége. Szép napsütésben gyülekezett a felvidéki magyarok sokasága a Pozsonyhoz közeli ősi Mária-kegyhelyen, melyet a történelmi Magyarország első Mária-kegyhelyei között tartanak számon. Régi magyar neve Máriathal.
A Felvidék számos helyéről érkezett a több száz zarándok. A párkányi régió falvaiból ugyancsak autóbusszal és személyautókkal érkeztek a kegyhelyre. A Mária Légió szőgyéni prezídiuma hívására a szőgyéniekhez csatlakoztak Kéméndről, Kőhídgyarmatról, Bartról, Nagyölvedről, Köbölkútról és Kürtről.
A 9. csallóközi gyalogos zarándoklat a Máriavölgybe címen meghirdetett csoport is megérkezett három napos gyaloglás után a kegyhelyre.
A zarándoklat vezetője Méhes Richárd, a Via Mariae Polgári Társulás elnöke, a felvidéki Mária-út zarándoklatainak egyik szervezője volt.
Napjainkban a kegyhelyet a Vigasztaló Testvérek Kongregációja szerzetesrend gondozza. A kolostort Nagy Lajos király alapította 1377-ben, majd a pálosoknak adományozta.
A kegyhely barokká alakított gótikus Szűz Mária születése templomába sokan tértek be imára és kérték a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, az Oltalmazó Boldogasszony közbenjárását.
Imádkozó és éneklő csoportok végezték a keresztúti ájtatosságot, ahol a nagy méretű stációkban embernagyságú szobrok ábrázolták Krisztus szenvedéseit. Sokan gyújtottak mécsest a Lourdes-i barlang előtt és merítettek a kegyhely kútjának vizéből.
A szabadtéri szentmise bevezetőjeként Nagy András udvardi esperesplébános ismertette az ünnep jelentését és történelmi tényekkel támasztotta alá a Magyarok Nagyasszonya fogalmát.
A Máriát jelző Magyarok Nagyasszonya kifejezés a magyar nemzet elmúlt évszázadai alatt egyre erősebbé és hitelesebbé vált a Pannonia Sacra, a Regnum Marianum, a Patrona Hungaria, a Mária Országa kifejezésekben. „A fölajánlás nem legenda, hanem történelmi tény” – mondta András atya.
Az ismertetést ezzel a biztatással fejezte be: „Aki Mária népe, annak van múltja, van jelene és van reményteljes jövője.” A teljes beszédet itt olvashatják.
Az ünnep főcelebránsa és szónoka dr. Száraz János István a Somodi községből érkezett esperesplébános volt, aki oltártestvéreivel mutatta be a szentmiseáldozatot.
A kántori szolgálatot Sranko László plébános és a SKOLA énekkar végezte. Jelen voltak és szolgáltak az egyházfai 11. sz. Szent Imre cserkészcsapat tagjai.
István atya a szentbeszédben hangsúlyozta Szűz Mária édesanyai gondoskodását, melyre mi, magyarok sajátos, személyes vonatkozásban tekintünk.
Miként a családban az édesanya szeretete, oltalma és gondoskodása, úgy az égi édesanyánk, az oltalmunk és a védelmünk, Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya.
Mária minden üzenetben, jelenésben azt kéri, hallgassunk Fiára, az Úr Jézusra. Mária – aki kegyelemmel teljes – példát ad és megmutatja Isten munkálkodó erejét és szeretetét. Végezetül Sík Sándor papköltő Magyarok Nagyasszonya című versével fejezte be gondolatait.
A nemzeti ima eléneklése után Bartalos Nikolas, a Remény hetilap főszerkesztő-helyettese szólt az egybegyűltekhez és ismertette a Felvidéken 33 éve szolgáló magyar újság munkásságát, törekvéseit és célkitűzéseit, melynek olvasása és terjesztése a keresztény nemzeti értékeket szolgálja. A teljes beszédet itt olvashatják.
(Az előbbi cikket Berényi Kornélia írta és a Felvidék.ma honlapján jelent meg)
(https://felvidek.ma/2023/10/magyar-szentmise-mariavolgyben-a-magyarok-nagyasszonya-unnepen/?fbclid=IwAR2Cpjq_0tdgWdtD_aJ5aiaT4aHq7vyShMNztIMH0zNnA9k2xVQdP40WEM8)
