A közös zarándoklás misszió

Kérni jöttek, vagy hálát adni. Keresni a kapcsolatot Istennel, a közösséggel. Letenni a terheket, feltöltődni. Minden embert más ösztönöz arra, hogy útra keljen és hosszú kilométereket gyalogoljon elmélyülve az imában, az énekekben, a zarándoktestvérek szeretetében.

Más-más vezérelte a 4. Zoboralji gyalogos zarándoklat résztvevőit is, akik a Csallóközből még autóbusszal keltek útra, hogy Alsóbodokon csatlakozzanak a Nyitra-vidéki zarándokokhoz. Az Esterházy Zarándokközpontban ifjabb Csámpai Ottó, a létesítmény igazgatója fogadta őket. Miután a zarándokok megismerték a mártír gróf, Esterházy János életútját, közös áhítaton vettek részt a Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában. Innét Kistapolcsányba vezetett az útjuk.

A Via Marie Polgári Társulás tagjai nemes feladatra vállalkoztak, amikor megszervezték az első zoboralji zarándokutat. A részleteket Patay Pétertől, a zarándoklat egyik szervezőjétől tudtuk meg: „Hrussó várától indulunk és mintegy 9 kilométeres turistaösvényen jutunk el  Kistapolcsányba, hogy ott részt vegyünk a búcsús szentmisén. A településen évente csak egyszer, kármelhegyi Boldogasszony ünnepén van magyar szentmise. Voltak évek, amikor már nagyon kevesen vettünk részt a keresztúton és a szentmisén. A gyalogos zarándoklattal is az volt a célunk, hogy minél több embert megszólítsunk, hogy ne vesszen el ez a  szép hagyomány“ – magyarázza Patay Péter.

A kegyhely eredete a török időkre nyúlik vissza. A kistapolcsányi vár és birtok tulajdonosa 1683-ban - török hadjárat idején - Rákóczi Erzsébet volt, aki fogadalmat tett a Szűzanyának, hogyha Kistapolcsányt megmenti a török hadak pusztításától, zarándoklatra megy a Szentföldre.  A település megmenekült, Rákóczi Erzsébet pedig teljesítette fogadalmát. A Szentföldre zarándokolva meglátogatta Jeruzsálemet, és a Kármel hegyét is. Innét a kármelita rend főnökétől meghatalmazással jött haza, hogy Kistapolcsányban megalapíthassa a kármelhegyi Boldogasszony társulatot. Kérelmét továbbította XI. Ince pápának, aki a kérelmet jóváhagyta. Így Kistapolcsány térségünkben a legöregebb olyan kegyhely, amelyet pápai jóváhagyással hoztak létre.

A kistapolcsányi búcsújárás híre gyorsan elterjedt a Mária út zarándokai között. Évről évre egyre nagyobb létszámban teszik meg az erdőn keresztül vezető három órás zarándokutat Hrussó várától a kistapolcsányi kegyhelyig. Szabó Tamás a Mária Út Egyesület önkéteseivel érkezett a zarándoklatra. Az egyesület elnökeként már nyolc éve kapcsolatban van a felvidéki zarándokokkal, s egymást segítve munkálkodnak azon, hogy megteremtsék Közép-Európa zarándokútját, ami összekötné a lengyelországi Częstochowa, az ausztriai Mariazell, valamint az erdélyi Csíksomlyó és a Bosznia-hercegovinai Međugorje kegyhelyet. 

„Itt egy órási munkáról és óriási álomról van szó, de úgy gondolom, hogyha a szívünkbe rakta ezt „valaki“, akkor ezt meg is fogjuk valósítani. Egy évtizede késztíjük ezt elő, s most már itt vannak a felvidéki zarándoktestvéreink is. Közös zarándoklatokat is szervezünk azért, hogy a zarándoklat és a búcsú hagyományát megőrizzük, és továbbadjuk a következő nemzedéknek“ – meséli lelkesen Szabó Tamás, aki arról is beszámol, hogy az UNESCO-nak van egy olyan mozgalma, melynek célja a szellemi-kulturális örökség megőrzése. Örömmel újságolja, hogy a  Mária-tiszteletből fakadó zarándoklat és búcsú hagyománya már fönt van az UNESCO listáján. „Ilyen világi dolgokkal is kell foglalkozni, de valójában a zarándoklás egy mély lelki dolog, mondhatnám, az életünk. Mindig van bennünk valami elégedetlenség, ami változásra ösztönöz. Keresünk, s ahhoz egy kicsit mindig odébb kell menni attól, amiben éppen vagyunk. Ha imádkozunk, közösségben vagyunk, másokkal találkozunk, új felismerésekhez jutunk a magunk életéről is, s ha van bennünk konokság és elég élmény ért, akkor még változtatni is tudunk. Erről szól a zarándoklás“ – magyarázza a Mária Út Egyesület elnöke.

Szabó Tamás úgy véli, a közösségben való zarándoklás misszió: „Én úgy látom, hogy nagyon elvesztette az Istennel való kapcsolatát a nép, olyan búsak, bánatosak, panaszkodóak az emberek, de alapvetően azért, mert nincs isten-kapcsolatuk. Keresnek valamit, de nem találják meg azt, ami tényleg megnyugtat. A zarándoklást ilyen értelemben én missziónak, de a földi értelemben a boldogság útjának tartom: boldogságra találunk azzal, hogy közösségre lelünk, a magányunk elveszik, és találkozunk a jóistennel. Ő vezet bennünket, hogy merre menjünk.“

Ezen a hétvégén pedig a kistapolcsányi búcsújáróhelyre vezette őket a jóisten, hogy a felvidéki zarándokokkal együtt gazdagodjanak lelkiekben. A kastély parkjából közel százan énekszóval indultak el a kegytemplomhoz, nem kis feltűnést keltve a szlovák zarándoktestvérek körében. A helyi  közösség vallásosságát mutatja, hogy a búcsú ideje alatt szinte minden ház ablakában Mária-szobor, feszület és gyertya állt. S bár néhány szlovák ajkú zarándok kifejezte nemtetszését a magyar énekszó hallatán, szerencsére a keresztényi szeretet erősebbnek bizonyult a nemzetieskedő megnyilvánulásoknál.

A templomkertben magyar ajkú plébánosok is várták a híveket, hogy szentgyónásban részesítsék őket. A szentmisén Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök arra hívta fel a hívek figyelmét, hogy a Mária-tiszteletet őseinktől örököltük, s nekünk is kötelességünk, hogy átörökítsük az utánunk jövő nemzedékeknek. „Mi tiszteljük és szeretjük Máriát, Jézus édesanyját, a mi égi édesanyánkat, akit az isteni szeretet ajándékozott nekünk. Szeretjük Máriát, nem érzelgős, hanem erős és tiszta gyermeki szeretettel. Szeretjük, mert egész lényével igent mondott az isten akaratára, elsőnek járta végig a keresztutat és ott állt a kereszt alatt a szeretett tanítvánnyal, akinek Jézus a kereszten végrendeletben nekünk adta Máriát. S ő azt kéri tőlünk: kövessük őt,  ő majd  elvezet Jézushoz. Arra kérjük égi édesanyánkat, hogy eszközölje ki számunkra  a kitartó és szolgáló hitet, hogy istennel rendezzük be mindennapi életünket. Keressük az isten országát, a többit mind megkapjuk hozzá“ – mondta szentbeszédében Cserháti Ferenc segédpüspök.

A búcsújárás néhány zarándok részére nem ért véget az ünnepi szentmisével. Méhes Richárd, aki maga is a Mária Út kiépítésének elkötelezettje, néhány zarándoktestvérével ma folytatja az utat. Nyolc napos gyalogos zarándoklaton vesznek részt a bányavárosok vidékén. „Ez az útvonal a  nyitrai zarándokút része. Ez egy bejárással egybekötött zarándoklat, felmérjük, feltérképezzük az utat. Újbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya, Alsóhermánd és Óhegy érintésével érkezünk majd meg Besztercebányára. Naponta 15, de akár 30 kilométert is megteszünk, ahogy az útvonal megkívánja. Maga a táv Kistapolcsánytól Besztercebányáig 152 kilométer“ – mondta el a részleteket Méhes Richárd, aki reményét fejezte ki, hogy minden nap részt tudnak majd venni szentmisén, s hogy az időjárás is a kegyeibe fogadja a zarándokokat.

E nagy vállalásukban a lelki élmények mellé azt kívánjuk a zarándokoknak, ami a  Zarándokok imájában is írva van:

Uram, légy az utazó társasága, irányadója az elágazásoknál!

Adj neki erőt, amikor elgyengül, védelmezd veszély közben,

oltalmazd az út során, adj árnyékot a nap hevében,

világíts a sötétségben, nyújts vigaszt, mikor kedvét szegi

és szilárdítsd meg szándékában!

Ámen 

 

(Ez a cikk megjelent a Ma7 honlapján: https://ma7.sk/kozelet/hitelet/a-kozos-zarandoklas-misszio)