Három nap az udvardi Kálváriától a márianosztrai Kálváriáig

2019. július 5-én, pénteken reggel 8kor zarándokok gyülekeztek az udvardi Kálváriánál. A helyi plébános, Nagy András atya zarándokáldásban részesítette őket és az imádkozás után útnak bocsátotta a 7 zarándokot, hogy 3 nap és körülbelül 72 kilométer megtétele után megérkezzenek a márianosztrai Kálváriához, az Irgalmas Jézus Öt Szent Sebe búcsúba.

Kis gyaloglás után elérték az udvardi Szent Adalbert-templomot, ahol éppen az asszonyok takarítottak és bemehettek a templomba, ahol imádkoztak. Nagy örömmel fogadták a hívek érdeklődését az útjuk felől.

Elég meleg ígérkezett, de a nap talán legnehezebb, egyhangúbb részét már délelőtt letudhatták és volt némi árnyékuk is az út során. Elhaladtak Szentmiklóspuszta felett, majd a vasút felé haladva, végül Fűr falucska felé vették az irányt. A fűri Szent Imre-templomban már a sekrestyés néni várta őket. A nagy meleg után jól esett nekik a hideg víz, melyet tőle kaptak. Közben kellemesen elbeszélgettek.

A földúton tovább folytatták az útjukat Ciglédke felé, mely Fűr és Kürt községek között található Szűz Mária kegyhely. A búcsújáróhely pálos gyökerekkel rendelkezik. A zarándokok a Kutacskánál (Kis kápolnánál) megpihentek és hűs vizet vettek magukhoz, s közben meghallgathatták a kürti asszonyok beszámolóját a kegyhelyről. Nagyon kedves fogadtatásban volt részük, mely során kellemesen elbeszélgettek. Felmentek a nagykápolnához, ahol imádkoztak és énekeltek, majd pedig folytatták az útjukat kürti szőlők mellett Kürt irányába.

Bár még itt nem találkoztak piros M betűkkel, de a tanösvény elkészülésekor a kegyhelyig fel lesz festve a Mária Út jelzése, mely a Pálosok Útja zarándokút részét képezi.

Zarándoktársuk már várt rájuk a Kürt fölötti kápolnánál, hogy közösen folytassák az utat Márianosztráig. A kápolnát egy tragikus esemény mementójaként állították. Innentől már megjelentek a fehér alapok. Egy kis gyaloglás után már felfedezhették, hogy immáron már a piros M betűt és zöld tanösvény jelzését kell követniük a kürti szőlők között. Ez a zarándoklat ezen a szakaszon próbazarándoklatnak is beillet, hiszen tesztelhették a jelzéseket, hogy hol kell még és egyértelműen vannak-e felfestve a jelek.

A legutóbbi jelzésfestést egy hatalmas esőzés végett kellett abbahagyniuk, ami az út során meg is látszott, hiszen sok helyen nagyon megnőtt az aljnövényzet, így az átadó előtt majd mindenhol meg kell takarítani a terepet. Nagyon változatos és izgalmas terep volt, mely különleges helyeken haladt keresztül. Sajnos tapasztalniuk kellett, hogy az információs táblák helyeinek kijelölésére használt leceket szétdobálták.

Mikor a zarándokok leereszkedtek a dombokról, már megjelent előttük az első nap célpontja, Szőgyén a magaslaton található szépséges templomával.  A Fehér keresztnél szőgyéniekkel találkoztak, akik sokszor járnak ki ide. Köszöntötték egymást, majd imádkoztak a keresztnél, ahonnan csodás kilátás nyílik a falura. Készítettek egy közös képet és folytatták a leereszkedés a faluba.

Szőgyén határában friss vizekkel várták a zarándokokat, majd a Szent Család-kápolnáját is meg tudták nézni, ahol további emberekkel találkoztak, akik a kápolnát készítették. Ezen a hétvégén voltak a falunapok Szőgyénben.

A szőgyéni Nagyboldogasszony-templomnál már várták a zarándokokat a hívek. Énekszóval vonultak be a templomba, majd közösen imádkoztak és beszámoltak az eddigi útjukról, a tapasztalatokról és a csodás fogadtatásokról, amiben itt is részük volt. Megosztották a szőgyéni hívekkel, hogy ki miért kelt útra. Az este még sok jóban volt részük. Köszönet érte.

Másnap időben útra keltek, megálltak a németszőgyéni Szűzanyánál, majd egyre inkább távolodtak a falu központjától. Követték a M betűket, melyek egészen a Visontai keresztig mentek. Az út során találkoztak egy anyukával, keblén a gyermekével és egy farkaskutyát sétáltatva, akivel szóba elegyedtek. A Visontai keresztnél már várták őket a kedves ismerősök reggeli kávéval. Imádkoztak, majd pedig elbeszélgettek és végül búcsút vettek egymástól.

A távolban már feltűnt a Börzsöny hegyvonulata, amely közé igyekeztek. Mindenhol szép nyári tájban gyönyörködhettek, szalmabálákban, érett gabonamezőkben, szépséges napraforgókban. E nap is nagyon meleg volt, ez volt a leghosszabb napjuk.

A barti Szent Kereszt Felmagasztalása-templomnál megpihentek, majd folytatták az útjukat Bény felé. Megérkeztek Bénybe, ahol megpihentek és bementek imádkozni, énekelni a bényi templomba, ahol a nénik takarítottak. Érdeklődtek az útjuk iránt, majd pedig a helyi atyával is találkoztak. Átkeltek a Garamon és a Szikincén, miközben rózsafüzért is mondtak.

Garampáldon találkoztak egy misére induló nénivel, akit elkísértek a templomba és kellemesen elbeszélgettek vele. Kicsit megpihentek Páldon és beszéltek a helyettesítő plébános úrral, aki a mise elején megáldotta őket. S mivel még volt előtte jó pár kilométer, nem tudtam maradni a szentmisére. Remélték, hogy Szalkán elérik a szentmisét, de sajnos ott sem sikerült. Megtalálták a legutóbb még nem ismert utat, amin végül eljutottak az ipolyszalkai Szőlőhegyre. Az erdőn keresztülvezető úton nehezebben tudtak menni, mivel benőtte sok gyom.

Ipolyszalka felé menve elhaladtak az arató kombájnok mellett. Kicsit elcsigázva átkeltek az Ipolyon és megérkeztek az esti szállások helyszínére, a magyarországi Letkésre. Megpihentek, majd ketten elmentek vacsorázni.

Az utolsó nap kicsit késve indultak. Az egyik zarándoktársuk csatlakozott volna hozzájuk, de mivel azt hitte már elindultak, ezért ő is elindult. Közben kommunikáltak és a nap végén derült ki, hogy előttük ment Márianosztrára, mivel azt hitte lehagyták őt a zarándokok. Mondhatni az előfutáruk volt.

Az este esett, így nyirkos-sáros volt minden, az erdőben néha szemerkélt az eső. Remélték nem fog olyan nagyon esni. Végül nem esett, de nem volt olyan meleg, jó idő, mint az előző napokban. Börzsöny hegyei között néhol nagy vizeket kellett kerülgetniük, kicsit el is keveredtek, ugyanoda jöttek ki, mint ahol már voltak. A Piribék-tisztástól már a zöld turistajelzés mellett megjelent a piros M betű is.

Volt olyan hely is, amin csak nehezen tudtak keresztülmenni – csak nagy erőfeszítések, küzdések árán, mert csipkebokor nőtte tele a térséget. Majd pedig a szépséges patakmederben közelítették meg a kegyhelyet. Bármennyire siettek, nem érték el a szentmisét, így csak a közben folyó szentmisére érkeztek meg.

A szentmise végén körmenetet tettek a hívekkel a kápolna körül. Az egyik zarándoktársuk kérésére végül a lengyel atya tartott nekik külön szentmisét a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya-bazilikában, a kántorral egyetemben. Nagyon szép, szívhez szóló prédikációban részesítette a zarándokokat az atya, aki csak némileg tudott magyarul. Szólt, hogy milyen nagydolog, hogy gyalogosan jöttek a kegyhelyre.

Mindenki nagy örömmel a szívében tért haza és szép élményekkel gazdagodva.

Volt ki gyalog visszament Letkésre, ahol az autóját hagyta. Végül kis elázás után, más úton, de szerencsésen hazaérkezett. Páran még elkezdték az ebédet Nosztrán, majd buszra szálltak és Szobon folytatták az ebédet. Kiültek a Duna partjára, ahol aztán rászakadt az eső. Szóval végül a nap másik felében megérkezett az eső és a hűvös idő, valamint a szél.