Egy különleges és megható zarándoklat a Szent Rita-búcsúba

Május 27-én, Szentháromság vasárnapján került sor Nagymagyaron a Szent Rita-búcsúra, melyre idén is már 2. alkalommal (3 év után - első 2015-ben volt) gyalogos zarándokok indultak Bacsfa-Szentantalról. A kegytemplomtól 12 zarándok indult útnak és az út során még 3-an csatlakoztak a csoporthoz. S végül 15 zarándok közel 25 kilométer megtétele után érkezett meg a Szent Rita búcsújáróhelyére. 

A zarándokok ezekről a településekről érkeztek: Baka, Dercsika, Nagyszarva, Pósfa, Ógelle, Kisfalud, Bacsfa, Dunaszerdahely, Padány, Győr, Vámosszabadi, Érsekújvár, Somorja és Nagymácséd. 

7 órakor volt a találkozó a bacsfa-szentantali Páduai Szent Antal-kegytemplomnál. Az atyával meg volt beszélve a zarándokáldás, de sajnos nem kelt fel. Ezért a zarándokok imádkoztak a kegytemplom mellett található keresztnél, majd pedig 7:30 körül útnak indultak. Még megálltak imádkozni az egyik útmenti keresztnél.

Aztán átkeltek a 63-as főúton és Bacsfa utcáin elérték a mezőgazdasági aszfaltutat, mellyen folytatták az útjukat. Az út egy darabig eléggé ki lett tisztítva. Ezen elérték az R7 gyorsforgalmi út építési területét, ahol 3 földút is találkozik. Szerencsére át tudtak még menni a területen és a földúton Csukárpaka felé vettük az irányt.

Elhaladtak a csukárpakai „Kép-domb” mellett is, ahol imádkoztak, hiszen ez egy több mint 3000 éves kegyeleti hely. Valószínűleg egy főrangú személy temetkezési helye ez, amit a kb. 2,3 m magas és 20 m átmérőjű, kör alakú domb rejt. Eredetileg valószínűleg jóval magasabb volt, de az eltelt évezredek letarolták. Ilyen és ehhez hasonló építmény ebben a régióban ritkaságszámba megy. 2017 novemberben nemzeti kulturális műemlékké nyilvánította a Nagyszombat Megyei Műemlékvédelmi Hivatal.

Megítélésük szerint az építmény bronzkori, illetve késői vaskori, amely eredeti állapotban maradt fenn. A helyiek által „Kép-domb”-nak nevezett domb környékét a középkorban, illetve a korai újkorban temetkezési helyként használhatták. Az újkorban valószínűleg több vaskeresztet is elhelyezhettek itt, emlékezésként az egykori temetkezési helyre. Az utolsót, amely máig megvan, 1935-ben. Mivel nem tudni, mit rejt a domb, a felújításának a műemlékvédelmi hivatal szigorú szabályokat szabott. Sem ásatásokat, sem feltárásokat nem engedélyeznek, a domb kerületén kívül háromnyelvű emléktáblát és néhány padot helyezhet el az önkormányzat.

9 óra körül érkeztek meg a nagypakai Szent László-templomhoz, ahol már az érsekújvári zarándoktársuk már várt rájuk. Itt megpihentek. Majd a templomot is kinyitották, mivel misére készülődtek. Így meg tudták nézni a szépséges Szent László király tiszteletére szentelt templomot. Majd folytatták az útjukat.

Nagypaka és Béke közti szakaszon rózsafüzért mondtak, és míg Béke első házát el nem érték, addig silentiumot, szent csendet, csendszakaszt tartottak. Jó volt a vízzel teli kanális mentén csendben, lelkileg elmerülve ballagni. Nagy meleg volt és ebben a csöndben észrevették a madarak csicsergését, s jobban tudtak önmagunkra, saját lelkünkre is koncentrálni, hangsúlyt fektetni. Békén a parkban, a játszótérnél megpihentek és kicsit meg is ebédeltek.

Elhaladtak a békei Szent Mihály arkangyal-templom mellett. Kis énekszóval haladtak a szenci út felé, amin átkelve a kanális mentén, füves földúton folytatták az utat. Már a távolban feltűnt a csütörtöki templom két tornya.

Csallóközcsütörtökbe időre mentek és az atya is mondta, hogy lehetőleg tartsák be az időt. Sajnos egy 15-20 perces csúszásban voltak. Énekszóval érkeztek meg a csallóközcsütörtöki Szent Jakab-templomhoz, ahol előtte elsőáldozás volt. Bent mondták a zarándokoknak, hogy az atyának el kellett mennie, feladni az utolsó kenetet, de igyekszik vissza. Míg az atyára vártak addig énekeltek és elimádkozták a lorettói litániát.

Masicza Róbert atya megérkezett és bemutatta nekik a nemrég felújított, rendbetett templomot. Igazán nagyon szép lett és kicsit a turizmusra is építenek. Az alapok kutatásánál talált pénzérméket egy vitrinben állították ki. Lehetett vásárolni hűtőmágnest is. Minden zarándok kapott képet a templom szentélyéről. A templombemutatás után az atya invitálta a zarándokokat a pasztorációs terembe, ahol vizet vételezhettek és kicsit megpihenhettek. Az atya örömmel beszélt róla, hogy a szentatya küldött a templomnak egy Szent Jakab apostol ereklyét. Ezt odahozta a zarándokoknak, akik leróhatták tiszteletünket az apostol ereklyéje előtt.

Míg az atya ebédelt, addig ők is felfrissültek, majd folytatták az utat Gomba felé. Kicsit rövidítettünk. A néha fújó, pesszegő szél enyhítette a nagy meleget. Gomba felé imádkoztak Szent Ritához (litániát és rózsafüzért). 14:30 körül érkeztek meg a nemesgombai Sarlós Boldogasszony-templomhoz. A gombai templomba már várt rájuk két zarándok és a sekrestyés néni. Ez egy nagyon ősi, régi, kis templom. Itt egy kicsit imádkoztak és énekeltek, majd mentek tovább.

Kijövet a templomból hirtelen egy autó állt meg előttük, amiből kiszállt a bacsfai Srankó László atya. Elnézést kért, hogy reggel megfeledkezett a zarándokokról és az út mentén zarándokáldásban részesítette őket, majd pedig folytatta az útját tovább Nagymagyar felé. Ennek így kellett lennie, hiszen így mind a 15 zarándok zarándokáldásban részesült, nem csak a Bacsfáról induló 12 zarándok. Nagyon meglepődtek és meghatódva érezték magukat.

Gomba és Nagymagyar között a szenci út mentén, az útpadkán folytatták az utat, libasorban. S közben elmondták az Irgalmasság rózsafüzérét is.

A nagymagyari Szent Kereszt Felmagasztalása-templomhoz énekszóval érkeztek meg. Már ment a búcsúi program, de az egyik zarándoktárs kérésére csendben bevonultak a templomba, hogy a főoltárnál meghajolva az oldalsó ajtón kimenjenek. Mikor az oltárhoz értek a zarándokok, akkor pont végett ért valami, s mikor a helyi plébános, Naszvadi Sándor atya megfordult azt látta, hogy a gyalogos zarándokok megérkeztek kereszttel a búcsúba. A hívek jelenlétében üdvözölte a zarándokokat és elmondta, hogy milyen nehéz utat tettek meg. Nagyon meghatódott, ahogy a zarándokok is meghatódtak a kedves üdvözléstől, sokan sírtak is. Olyan megtiszteltetésben volt része Méhes Richárdnak, hogy az atya úgy köszöntötte őt, ahogy az atyák szokták egymást, szóval a fejük két oldalát összeérintették. S végül kivonultak a templomból az oldalsó bejáraton.

Kétségkívül ez volt a zarándoklat legmeghatóbb pillanata. Az egész zarándoklat nagyon különleges volt, ha már abból indulunk ki, hogy épp meg tudták nézni a nagypakai Szent László-templomot; késtek, de végül mégsem a csütörtöki Szent Jakab templomhoz való érkezéssel – s itt leróhatták tiszteletüket a Szent Jakab apostol ereklyéje előtt (amit kétszer egy évben lehet); a zarándokáldás Nemesgombán és végül a kedves, megható üdvözlés Nagymagyaron.

A zarándokok ezek után részt vettek a búcsúi szentmisén, a rózsaszentelésen és a szentségi körmeneten. Majd pedig élményekkel gazdagodva tértek vissza otthonaikba.