Dudvág mentén Galánta és Nagyszombat között

November 12-én, hétfői nap Méhes Richárd bejárásra indult a Fájdalmas Anya zarándokúton (régebbi nevén: a Sasvári zarándokúton). Reggel 7 óra előtt érkezett meg Galántára.

Annak ellenére, hogy hosszú táv előtt állt, megnézte az indulás előtt a várost, mivel ahányszor megérkezett Mátyusföld központjába, erre nem jutott ideje, hiszen mindig sietett haza és sokszor sötétedéssel ért be.

Galánta városa amellett, hogy a Mátyusföld központja, járási székhely is és a város történelmében fontos szerepet játszottak az Esterházyak, a családnak köszönheti a város a fejlődését. A városban két kastélyuk is áll. 

Reggel kicsit csípős hideg volt, de a nap során nagyon jó idő volt, a hónaphoz és az évszakhoz képest is kiemelkedően jó. A kis városnézést a Fő utcán kezdte, ahol pár régi épülettel is találkozott. Sajnos a város építészetére nagyon rányomta a bélyegét a szocializmus (ahogy Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren is), rengeteg blokk van a városban. A Fő utcán található klasszicizáló barokk Szent István király-templomba (1797-1805) sajnos nem tudott bejutni, de láthatta a templom előtti szépséges Szűz Mária-szobrot. 

Itt kell elmondani, hogy a város egykori kegykápolnája Mátyusföld jelentős búcsújáróhelye volt. A kápolna melletti szentkútnál a régi időkben egy szegény asszony beteg gyermeke gyógyult meg. 1950-ben a kápolnát lebontották, felszerelését a plébániatemplomba vitték, a búcsújárás megszűnt. A templom főoltára 1741-ben épült, mely az 1962-ben lebontott Hétfájdalmú Szűz Mária-kápolnából származik. Fekete Krisztusnak nevezett fából faragott feszülete 1670-ből származik.

Ezek után elért az Esterházyak neogótikus kastélyához, melyet éppen felújítanak. A kastélyt 1633-ban Esterházy Dániel és Esterházy Pál építtette. 1736-ban barokk stílusban építették át. Mai formáját 1860-ban kapta, amikor Esterházy József neogótikus stílusban átépíttette. A kastélyt a 19. század második felétől park övezi, amelyben egzotikus növények és hatalmas tölgyfák is találhatók. Az 1980-as évek végén elkezdett felújítási munkálatai a rendszerváltást követően félbeszakadtak.

A város másik Esterházy-kastélya, melyet csak reneszánsz kastélynak neveznek, a város vége felé található. 1600 körül építtette Esterházy Ferenc. 1647-48-ban fallal és vizesárokkal erősítették meg, majd a 18. század második felében barokkizálták, az 1890-es években reneszánsz stílusban átalakították. 1992-ben fejeződött be teljes felújítása. Ma házasságkötőterem, a Városi Galéria és a Honismereti Múzeum működik benne.

A kastélyok megnézése után visszament a Fő utcán a Városi Hivatal előtti térre, ahonnan a bejárást elkezdte. A várost észak felé, Hódi városrész irányába hagyta el. A városrészig járdán lehetett menni. Hódi előtt keresztülment a Galánta-Nagyszombat vasútvonalon, majd pedig a városrész temetőjét érintette, ahol egy 1820-ban épült kápolna is található. 

A városrész falusias jelleget mutatott. Ez nem csoda, hiszen csak 1960-ban csatolták Galántához, addig önálló falu volt. Hódi szép kastélyát is látta, ami a 17. században épült, 1780-ban klasszicista stílusban építették át és manapság a szalézi rend használja. A kastéllyal átellenben egy szép Szűz Mária-szobor is található. 

A városrészben sok szép régi házat is látott. Hódit a focipálya melletti szép, fákkal szegélyezett földúton hagyta el. Különleges utakon haladt, majd pedig átkelt a Sárd patakon. Ezután elérte a 75-ös főutat. Nagyon kicsit ment rajta, majd átkelt a főúton és földúton folytatta az útját Diószeg városa felé. 

Távolban már feltűnt Diószeg, ami felé már egyre jobban közelített. Elérte a Dudvágot, melyen egy régi híd ívelt át, amin a gyalogosok és a biciklisek körültekintően kelnek át. Már ekkor érezni lehetett, az egész nap, szinte megállás nélkül fújó szelet. 

Diószegre különböző vállalatok mellett érkezett be. Romos és már másra hasznosított gyárépületek mellett haladt el. Talán a cukorgyár régi épülete mellett is elhaladt. A diószegi cukorgyárat báró Kuffner Károly az 1860-as években létesítette, 2000-ben szüntették meg. 

A Dudvág partján fekvő város Magyar- és Németdiószeg 1943. évi egyesítésével jött létre. A város Szűz Mária Mennybemenetele (Nagyboldogasszony)-templomát a 17. század elején építették. Előző templomát valószínűleg a klarissza apácák építtették, kiknek kolostora volt itt. Tornyát 1620 körül emelték. 1786-ban jelentősen átépítették. A templom érdekessége a torony elhelyezkedése. 

A főutat követve látta a Kuffner-kastélyt és mauzóleumot, valamint Talamon Alfonz felvidéki magyar író bronzszobrát, mely Mag Gyula szobrászművész alkotása. A városi hivatal homlokzatán megtekinthető Kuffner Károly emléktáblája. Az útját a Dudvág mellett folytatta, a töltésen, egészen a 62-es főútig. E utat követve a föld szélén és fák mentén haladt Kismácséd szépséges temploma felé. 

Földúton érte el a falu szélén található templomot. A felújított illetve még felújítás alatt álló Antiochiai Szent Margit-templom egy csodálatos, román kori templom. A falu római katolikus temploma a 13. században épült román stílusban. A falu lakott területétől egy kilométernyi távolságban fekszik, a középkori falu egykori területén. A védett műemlék épület legújabbkori felújítása 2006-ban kezdődött. Vakolatának eltávolításakor befalazott ablakokra bukkantak, melyeket kibontottak. A templom szépen felújított külsővel rendelkezik, sajnos a belsejébe nem jutott be. De így is csodás élmény volt ezt az ősi templomot látni. 

A temetőt érintve a falu központja felé vette az irányt. A községháza mellett található Szent Margit-tér egy szép, rendezett park Nepomuki Szent János kápolnájával és egy turisztikai információs táblával, mely a környék nevezetességeit mutatja a térképen. A faluban szintén látott régi, rendezett házakat. 

Kismácsédot egy földúton hagyta el, mely a szalmabálák mellett a Dudvág felé vitte. Innentől jó darabig a Dudvág mentén haladt. Ábrahám falu közelében híd ívelt át a Dudvágon, melyen mezőgazdasági gépek közlekedtek. Maga a falut nem érintette, de látta a község barokk Szent Ábrahám-templomának tornyát (1782). 

A Dudvágot követve látta a távolban Szered városát, majd pedig elérte Kisgeszt települést. A szövetkezet mellett haladt el, ahol sok tehenet látott. A falu szélén átkelt a hídon, majd a Dudvág másik partján folytatta az útját. A Dudvágon ugyanolyan hidakkal találkozik az ember, melyek az 1920-as években épültek.

A falu szélén folyó Dudvág töltésén ment Nagyszombat irányába, ahol legelésző lovakkal és a folyam másik partján legelő tehenekkel találkozott. Látta Kisgeszt Kisboldogasszony-templomának tornyát (1760), majd pedig elment egy vízmennyiség-szabályozó zsilip mellett. 

Beért Majtény falucskába, mely a Dudvág és a Trnavka-patak összefolyásánál, a Dunamenti-síkságon fekszik. A faluban Szent Barbara (Borbála) szép szobrát is látta, melynek talapzatán Szent Vendel szobra szerepel. Majtény Mindenszentek-temploma a 13. századból származik, mely épp felújítás alatt állt. A plébánián látott szépen festett fakeresztet is. 

A főuton elérte a Szűz Mária Mennybemenetele (Nagyboldogasszony)-kápolnát, mely a temetőben található és a 16. századból származik. Itt egy útkereszteződés volt, melyen Apaj falu felé folytatta az útját. 

Az út mentén haladt a falu felé, a két falu között egy hídon átkelt a Trnavka patakon. Apaj falu elején Szűzanya szobrával találkozott, egy épülő új lakónegyednél. A Mátyusföld északi részén található község temetőjében érdekes sírköveket és kerítésdíszeket lehet látni. Itt található még a Szentháromság-templom (1775) is a mellette álló Szűz Mária szoborral. 

Apajt egy földúton hagyta el, mely egy dombra vitt, ahol fák voltak. Itt egy meglepetés várt a zarándokra. Egy szépen felújított kereszt tövében egy pad várta a falu feletti dombon, melyet a térképek nem jeleztek. Nagyon hangulatos egy pihenőhely volt. A keresztet a felirat szerint 1830-ban állították, 2017-ben, azaz tavaly pedig renoválták. 

Közben ismét egy csodás naplementében volt része. A lenyugvó nap fényeiben látta Majtény falucskát is. 

A földúton ismét kijutott a Trnavkához és az autópálya közelében található gyárakhoz, melyek a közeli Szelincshez tartoztak. Kevésbé járt aszfaltúton kelt át az autópálya felett, miközben a vörös színben úszó eget kémlelhette. 

Szent Vendel szobrát látta Nagyszombat városrészében, Vágmagyarádon (Mogyoródon), mely 1899-ig még Modorfalva volt. Vágmagyarádot 1972-ben csatolták Nagyszombathoz. Közben már rásötétedett a zarándokra, de azért az utolsó pár kilométert így is megtette. 

A Szentháromság-kegytemplomhoz ment, mely búcsújáróhely, hiszen a templomban a Lorettói Szűzanya kegyszobrának másolata található. Épp misére gyülekeztek a helyiek. 

A kegytemplomtól a Trnavka-patak felé vette az irányt, amely mentén, egy bicikliúton haladt Nagyszombatba. A bejárást a volt esztergomi érseki székhely vasútállomásán fejezte be. Innen sok-sok szép élménnyel eltelve, vonattal ment haza, Pozsonyon keresztül.