Csodás kegyhelyeken a kora tavaszi időjárásban

Március 2-án Méhes Richárd autóbusszal érkezett meg Galántára, a Mátyusföld központjába. A városháza felé vette az irányt és a körforgalomtól ismételten Hódi városrész felé haladt. Átkelt a síneken és megérkezett a falusias hangulatot árasztó városrészbe, mely a 60-as évekig önálló községként szerepelt a térképeken. Elhaladt a szaléziak birtokában levő klasszicista kastély mellett, mellyel szinte szemben egy szép Mária-szobor állt.

Hódi utolsó háza végén nyugodtan legelésztek a lovak. Innentől már földúton folytatta az útját.

Egy kis idő után elért egy jobbra leágazó földutat, amelyen folytatta az utat. Innen északról jól lehetett látni Galánta városát a jellegzetes épületeivel. Hangulatos, kevés fával és bokrokkal, valamint egy magaslessel szegélyezett füves úton haladt előre. Ismételten átkelt a vasúti síneken.

Majd kiért az útra, egy régebbi tó partján található Nepomuki Szent János-szoborhoz. Itt régebben egy patak alakított ki egy tavat. A patak ma is megvan, és hatalmas nádas van a tó helyén, de így is hangulatos volt a járdát szegélyező fákkal.

Ez a hely és már a távolból is feltűnt szép kápolna is Nemesnebojsza városrészhez tartozik, melyet szintén 1960-ban csatoltak Galántához.

Megérkezett Gány községbe. Nagyon különleges látvány volt, amikor a járdán haladt és mellette folyt a patak. A patak túloldalán meg a családi házak voltak, melyekhez a patak felett átívelő hidak vezettek. Még a sínek előtt balra, az út másik felén sok régi sírkő sorakozott, ez valamikor egy temető lehetett. Átkelt a síneken és a főúton haladt tovább. Elment egy szép, 1922-ből származó Szentháromság-szoborcsoport és egy Nepomuki Szent János-szobor mellett.

A községháza és a mellette álló Szent Flórián szobra után megpillantott egy átépített nemesi kúriát, mely egy 17. század elejéről származó reneszánsz építmény. A főúton haladva, a falu vége felé végül elérte a 12. században épült Szent Család-templomot. A szépen felújított, rendbetett templom körül egy hangulatos parkot alakítottak ki, ahol kellemesen megpihenhet a vándor. A templom előtt egy szép, aranyozott, magyar feliratú, 1899-ben emelt kereszt látható.

Egy kis pihenő után átkelve a patakon és a focipálya mellett elmenve folytatta az útját. Egy magaslest érintve a vasúti sínek és egy vasúti épület felé vezetett a földút. Elérve az épületet, egy kis időre kisütött a nap. Egyébként az út során borús, felhős idő volt, néha bukkant elő a nap és kicsi szél fújt olykor.

Az épület mellől egy földúton indultam el a vasúti sínek irányát követve. Végül elért egy aszfaltos utat, melyen átkelt a sínek túloldalára. Ezen az úton egy zöld jelzésű bicikliút is haladt Alsószerdahely felé, ahová ő is tartott.

Átkelt az autópálya alatt, majd az út az autópálya nyomvonalát követte, s végül egy kőosztályozó mellett érkezett meg Alsószerdahelyre. A község 1899-ig Vág-Szerdahely néven szerepelt és korábban egy ideig Szered része volt, a Kisalföld északi peremén található, a Vág partján fekszik.

A főutat követve egy 1760-as kereszt és egy Szent Vendel-szobor mellett is elhaladt, majd bekanyarodott a Temető utcába, amely végén elhaladt a temető és egy abban levő kápolna mellett. Kiment a Vág közelében levő gátra, melyen később már bicikliutak is haladtak Szered felé. A Vág víztükre is egyre jobban feltűnt mellette. Végül a templom felé ment. Elhaladt a piac és a kultúrház mellett.

Megérkezett a Vág partján fekvő város katolikus templomához, melyet Keresztelő Szent János tiszteletére szenteltek fel. A mai templomot 1781-ben gróf Esterházy Ferenc építtette az 1777-ben leégett régi templom helyett. A templom előterében érdekes sírkövek is láthatók. A templom bal oldalán áll a Szentháromság-oszlop, melyet a 18. század második felében emeltek barokk stílusban és a mellékalakjai Szent Péter, Szent Pál és Szent Anna. A jobb oldalon pedig a Mária-oszlop látható, mely 1736-ban készült, mellékalakjai Szent Flórián és Nepomuki Szent János.

A templom előtti kereszteződés túloldalán nagyon szép épületek állnak, melyek egyike a Városi Múzeum épülete. Elhaladt a Városi Hivatal előtt, majd kiért a Csöpönyi utcára. Elhaladt Szent Vendel szobra és egy 1. világháborús emlékmű előtt.

A város látszólagos elhagyása után és pár cég után elérte Felsőcsöpöny búcsújáróhelyét, a kegytemplom a Nagyboldogasszony Vágmenti kegyhelye. A templomot fák és a keresztút állomásai szegélyezik. Nagyon szép búcsújáróhely. A kegykápolna 1832 és 1835 között épült.

A főbejárat márványtáblás mellékirata (latinul) őrzi az eseményt, melynek magyar nyelvű fordítása így hangzik: „Az egyház imái megengesztelvén Istent a kolerajárvány 1831. évében, lassan megkezdődött alapjaimon az építkezés, kegyes áhítatból és kegyadományokból teljesen újjáépűlvén 1835-ben a Segítő Boldogságos Szűz Mária tiszteletére vagyok fölszentelve." A rendelkezésre álló adatok szerint már 1634-ben is állt itt templom. A szájhagyomány szerint a búcsújárás kezdete ehhez az eseményhez fűződik: Egy földmíves munkája közben a földből Szűz Mária szobrát szántotta ki. E szobor tiszteletére épült a templomocska és fejlődött ki a búcsújárás.

Pihenő után a kegyhely utáni jobb oldali úton folytatta az utat. Itt nagyon sok új ház épül, illetve van már felépülve. Egy kis gyaloglás után, különböző utcákon a szeredi kastély felé vette az irányt. 

A 62-es főutat elérve a kastélypark mentén a Vág felé igyekezett. A szép kastélyparkban található az Esterházy-kastély, mely az egykori semptei vízivár helyén áll. 1840-ben klasszicista stílusban épült, később empire stílusban átépítették. Jelenleg leromlott állapotban van. Területén 1981 és 1992 között régészeti feltárások folytak, melyek során feltárták a középkori vár alapfalait.

A Vág hídján átkelve és folyam szépségét megcsodálva átért Semptére, ahol rögtön az első lehetőségnél balra letért az útról. A Vág partjáról egy földút a szántóföldek szélén indult. Ezen haladt Szentharaszt felé, a Vág közvetlen közelében. A Vág felé egy hatalmas szakadék volt.

S végül mikor megpillantotta a szentharaszti templom tornyát, egy fákkal beültetett és lekerített földterület mentén haladt a templom irányába. Mivel a házak a főút mentén sorakoztak, mellékutcák nélkül, ezért házak kertjeinek végén található földúton a falu eleje felé ballagott. Bement a faluba és a temető előtt betért a jobboldali utcába, mely a kegytemplom felé vitt.

Szentharaszt a Boldogasszony vágmenti búcsújáróhelye. Haraszt értelme (chrast) sűrű liget, erdőcske. Ez az elnevezés a hely régiségére utal, sőt feltehetőleg pogány kori eredetére. A pogányok szent helyei elsősorban a ligetekben, erdőcskékben, harasztokban voltak. Haraszt, vagyis erdő veszi körül ma is a kegytemplomot évszázados fákkal. Néhány évtizede még valóságos hársfaerdő volt itt, most kb. tíz terebélyes hárs áll itt. A templom bejáratával szemben a Sándor grófi család síremlékei láthatók, akik a kegytemplom patrónusai voltak.

A kegytemplom tornyai román koriak, de később barokk stílusban építették át. Oltárai is a barokk korból valók értékes festményekkel és szobrokkal. A főoltárán a kegyszobor található, mely Szűz Máriát ábrázolja a kisded Jézussal, aranykoronával a fején. Körülötte Szent Borbála, Szent Katalin, Szent Ferenc és Szent Antal és az angyalok láthatók. A bal oldali mellékoltár festménye Krisztus a kereszten. A jobb oldali mellékoltár főfestménye Szűz Mária születése, mely szintén kegykép jellegű.

A népi hagyomány szerint volt egy beteg leány, akinek a teste tele volt varral (szlovákul chrasta). Ez a leány ivott (esetleg megmosdott) az itteni kút vizéből és meggyógyult. A boldog apa itt hálából leánya meggyógyulásáért templomot építtetett. Így lett a hely neve Svätá Chrasť, azaz Szent Var(?). A magyar haraszt szó biztosabb értelmet ad az elnevezésnek. A népi hagyományban említett kút ma már nem létezik.

Sajnos a kegytemplomba nem jutott be. A templom mellett egy Lourdes-i barlang is található, padokkal. Ezek után megvárta a buszt és Szered, valamint Pozsony érintésével, sok-sok élménnyel gazdagodva ment haza.