4. csallóközi gyalogos zarándoklat Máriavölgybe Magyarok Nagyasszonya alkalmával

A pozsonyi Mélyúti kegyhelynél a Lourdes-i barlangnál

4. alkalommal indultak útnak gyalogos zarándokok a Pozsony melletti Szűz Mária búcsújáróhelyre, Máriavölgybe. A 3-napos gyalogos zarándoklat résztvevői a hagyományos magyar nyelvű búcsúi szentmisére igyekeztek, amire idén október 7-én került sor.

Az előző évhez képest ismét Bacsfa-Szentantal csallóközi kegyhelyéről indultak útnak a zarándokok, de most a Duna másik oldalán közelítették meg Pozsonyt. A zarándoklaton 19 zarándok vett részt, voltak akik az út során becsatlakoztak illetve csak 1-1 szakaszt zarándokoltak. A táv összesen 52,3 kilométer volt. A zarándoklat ismét nemzetközi volt, mert a következő településekről érkeztek zarándokok: Nyíregyháza, Budapest, Sopron, Dercsika, Baka, Nagybodak, Nagyszarva, Bacsfa, Kisfalud, Érsekújvár, Nyitra, Egyházgelle, Csallóközcsütörtök, Somorja.

Október 5-én, csütörtökön 9 órakor volt a találkozó a bacsfa-szentantali Páduai Szent Antal-kegytemplomnál. A kegytemplomban zarándokáldásban részesültek a zarándokok Srankó László atya jóvoltából. A Vérrel Könnyező Szűzanya kegyképe előtt énekeltek és imádkoztak a útrakelők. Fél 10 után 12 zarándok indult útnak a kegyhelyről. Kimentek a Duna melletti kanális mellé, ahonnan most a szokásossal ellentétesen, visszafelé gyalogoltak, Keszölcés felé, ahol a 10:40-es komppal átkeltek a Duna-csatornán. Vajkán, ahol a komp kikötött egy újabb zarándok csatlakozott hozzájuk. A falu Szent Mihály arkangyal templomába 11 órára értek, ahol a helyi sekrestyés néninek köszönhetően megnézhették a templomot, imádkoztak és énekeltek. Itt egy újabb zarándok csatlakozott hozzájuk, így már 14-en folytatták az utat Doborgaz felé, az Öreg-Duna melletti bicikliúton.

Dél körül a kis vízierőműnél elmondták az Úrangyala imádságot, itt megpihentek és megebédeltek. Délelőtt elég borús idő volt, néha szemerkélt is. De délután kisütött a nap és nagyon jó idő lett, októberhez képest le is sültek kicsit. Nagy-Duna melletti földúton haladtak és ki is mentek a partjára, megpihentek és rácsodálkoztak a Duna régi, természetes arculatára. A szemben levő part már Magyarországon volt. Az Öreg-Dunán sok ún. zárás van, egyik ilyennél is voltak. Ezek lassítják a víz folyását, illetve velük szinteket lehet legyőzni, valamint ha kevesebb a víz és nincs nagy sodrás, akkor át is lehet menni a Dunán.

Akadályba ütköztek, ezért a Duna-csatorna gátján, a bicikliúton folytatták az útjukat. A Duna másik felén Somorját, Csölösztőt és Gútort lehetett látni. Hosszabb, egyhangú menetelés után elérték a dunacsúnyi erőművet. Megnézték a csúnyi vízierőművet, ami kicsit félelmetes volt, az ember természet rendjébe való beavatkozásával kapcsolatban. Az erőműtől a piros turistajelzésen mentek be Dunacsúnyba, Pozsony városrészébe és este 6 óra után érkeztek meg a szállásra. Elmentek vásárolni és meleg ételt enni.

Pénteken reggel még ketten csatlakoztak hozzájuk. A dunacsúnyi Szent Mihály arkangyal-templomhoz mentek, ahol imádkoztak és közös kép elkészítése után elindultak. A sárga turistajelzést követve földúton mentek Oroszvár felé. Elmentek a dunacsúnyi tavak mellett, Sárgán az erdőn keresztül haladtak, majd gesztenyefás utcán jutottunk be Pozsony városrészébe, Oroszvárba. A fő utcán keresztül elmentek az oroszvári vasútállomás mellett. 9:30 körül megérkeztek a Szent Vid-templomhoz, ahol már a helyi atya várta őket. Megnézhették a kicsit elhagyatott, leromlott állapotú templomot. Belülről is rendbe akarják hozni és egy közösségi helyet létrehozni a zarándokoknak és másoknak is (képkiállítások, pihenőhely, stb.). Mesélt nekik a templomról, imádkoztak, majd közösen átmentek a plébániatemplomhoz a kastélyparkon keresztül. Kiderült, hogy atya Érsekújvárban is szolgált, így magyarul is tanult ott (Prachár atya), aztán negatív élmény miatt abbahagyta nyelvtanulást (német misének hitték a hívek).

Megálltak a Zichy-kastély előtt is, mely az állam tulajdonában van. A kastélypark egy része a pannonhalmi bencéseké. Az atya beszélt a kastélyról is. Aztán bemehettek a Szent Mária Magdolna-templomba, amit az atya bemutatott nekik, beszélt a volt faluról is (Oroszvárról), majd imádkoztak. Az atya megmutatta nekik a Zichy család kriptáját is, a templom főoltára alatt. Aztán elbúcsúztak tőle és megköszönték a vezetést.

Továbbindultak az oroszvári tavak felé, a bicikliutat követve. Majd a bicikliutat követve, földutakon és aszfalton haladva a Duna ágai mellett mentek Pozsony központja felé. Láttak házakat a Duna vízén. Beérkeztek Ligetfaluba, majd elérték az Öreg-hidat, ami fel lett újítva és villamosok által járható, valamint biciklisek és gyalogosok által. Itt készültek közös képek. Elmentek a szállásra, majd a belvárosba vacsorázni, meleg ételt enni. Még két zarándoktárs csatlakozott hozzájuk és páran hazamentek, így már 16-an lettek és együtt mentek a magyar szentmisére a Ferences templomba.

A mise után beszéltek a pozsonyi hívekkel és az atyával (Tomasek atyával, aki Molnár Tamás atyát helyettesítette, aki október végéig Rómában tanulmányokat folytat). A szentmise után bevásárolni indultak, majd visszamentek a szállásra. Egész nap szépen sütött a nap, picit hűvösebb volt és sokszor fújt a szél.

Reggel ismét kevesebben lettek és így indultak el a mélyúti kegyhelyre. A Lourdes-i barlangnál imádkoztak és énekeltek kicsit. A busznál 1 zarándok csatlakozott hozzájuk, ahonnan átszállással mentek el a Kačínra. Innen kellemes időben, az őszi erdőben mentek Máriavölgybe. Sok pozsonyi ember érkezett a busszal és mentek gombát szedni. A zarándokok is gombáztak kicsit. Rózsafüzért mondtak és énekeltek az út során. 10 óra után érkeztek be a kegyhelyre.

A Lourdes-i barlang felújítása miatt a szentmisét a templom előtt tartották meg. Idén is sok magyar érkezett a szentmisére. A mise után elbúcsúztak egymástól, páran mentek még keresztutat járni. Mindenki haza tudott jutni a zarándokbuszokkal. Szép mise volt, szép prédikációval. Szép napokat töltöttek el egymással zarándokolva, élményekkel gazdagodva, sokat beszélgetve, társalkodva.