Változatos időjárás és sok élmény Máriavölgy felé

Október 3-án, csütörtökön 8 órakor zarándokok gyülekeztek a bacsfa-szentantali Páduai Szent Antal-kegytemplom előtt. A Vértkönnyező Szűzanya kegyképe előtt a helyi plébános, Srankó László atya zarándokáldásban részesítette az útnak induló zarándokokat.

Öröm volt látni, hogy a 3napos gyalogos zarándoklás során több új zarándok is csatlakozott a csoporthoz. Ezen a nap 9 zarándok indult útnak.

Csütörtök reggel elég hideg volt, de a nap folyamán javult az idő és kisütött a nap. Azonban eléggé erős szél fújt és néha beborult. A kegytemplomtól énekszóval keltek útnak.

A somorjai református templom előtt kicsit ettek, míg várták, aki kinyissa nekik a templomot. Hanusz Edit gimnáziumi tanárnő és gondnok engedte be őket a szép Szűz Mária freskókkal díszített templomba, aminek a történetéről és keletkezéséről hallhattak, a feltárások és ásatások eredményeiről is szó volt.

E csoda megtekintése és a szépen gondozott templomkert látványa után folytatták az útjukat. Sok boltot, üzletet nem találtak nyitva, mert Somorja egyik felében nem volt elektromos áram. Megebédeltek, megkávéztak, majd a Nagyboldogasszony-templomban imádkoztak.

Kimentek Csölösztőre, ahonnan a kanális menti szép erdei részen haladtak Gútor felé. Itt felmentek a Dunához. Beengedték őket a Szent Kereszt Felmagasztalása-templomba. Lerótták tiszteletüket pozsonyi Vashonvéd szobor másolata előtt, amely a két világháborúban elesett hősöknek állít emléket. Találkoztak egy helyi magyar emberrel, aki kicsit mesélt a szoborról és a faluról.

Megfordultak még Szemeten, majd a bicikliúton keltek át az R7-es gyorsforgalmi út építkezésén. Dénesden elfoglalták a szállásukat a pasztorációs központban, majd szlovák nyelvű szentmisén vettek részt a Szent Kereszt-kegytemplomban. Az kegytemplom oltárán a Csallóközi Madonna kegyszobra található. A szentmise után helyiek szólították meg őket, akik némileg még tudtak magyarul. Jól elbeszélgettek velük, majd pedig megvacsoráztak és lepihentek. A szentmise után csak 6 zarándok éjszakázott Dénesden, a többiek hazamentek – 1 napot tudtak zarándokolni.

Másnap a kegytemplomnál két dunaszerdahelyi zarándok csatlakozott hozzájuk. A Lourdes-i barlangnál imádkoztak, majd útra keltek. Pénteken nagyon jó időben volt részük, meleg volt.

Csölle felé egy új, szép Szűz Mária-kápolnával találkoztak, ott ahol évről-évre új dolgok születtek – például az egyik évben kereszt lett itt felállítva. Imádkoztak, majd folytatták az útjukat a bicikliúton, mely egy ponton a gyorsforgalmi útra terelte a kerékpárosokat és a turistákat (mivel turistajelzés is haladt ezen). A zarándokok így ideiglenesen egy alagúton keltek át.

Megérkeztek a büféhez, mely a világvégén nevet viseli magán. Itt imádkoztak és énekeltek a keresztnél, majd megebédeltek.

Rózsafüzér mondásával haladtak tovább a zöld erdő mélyén, az aszfaltúton. A Duna menti kanálisnál találkoztak egy büfénél iszogató emberekkel, akik mint kiderült a Duna menti kis cserkész jellegű ház tulajdonosai és beinvitálták a zarándokokat hozzájuk. Baráti társaság, akik a hétvégét itt a Duna mellett töltik. Nem először voltak már náluk megvendégelve. Imádkoztak a keresztjüknél, amelyen az elhunyt barátaik nevei szerepelnek. Némelyek magyarul is beszéltek. Majd pedig borral kínálták meg a zarándokokat.

Miután búcsút vettek egymástól, tovább mentek a Duna partján, ahol többen halásztak és sokszor megállították őket, s kérdezték merre mennek és kicsit elbeszélgettek. Többükről kiderült, hogy magyarok.

A zarándokok elhaladtak a D4-es körgyűrű építkezési területe mellett, láthatták az épülő Duna-hidat is. Pár építkezési terület mellett is elhaladtak, majd beérkeztek Pozsonyba. Elfoglalták a szállásukat.

A Ferences templomban magyar nyelvű misén vettek részt, majd megvacsoráztak és bevásároltak a következő napra. Este megérkeztek a veszprémi zarándoktársaik is.

Szombaton egész nap esett az eső, csak a szentmise végett ért végett. Reggel felmentek a Mélyúti kegyhelyhez, ahol megkezdték a napi zarándoklatot, imádkoztak és énekeltek.

A városi közlekedéssel elmentek Kacínra, ahonnan közel 9 kilométert gyalogoltak Máriavölgybe, imádkozva, énekelve és rózsafüzért mondva. A Kis-Kárpátok szépséges erdeiben néha esett az eső, valamikor meg nem, de ezt a napot esőkabátban kellett megtenniük.

A szentmise előtti elmélkedések a kegytemplomban voltak, ahova nagyon sok ember bemenekült az eső elől. A hagyományos magyar szentmise viszont kint, a Lourdes-i barlangnál volt. Szép szentmise volt, mely során váltakozó erősséggel, de esett az eső. Így sokan esernyőkkel, vagy pedig esőkabátokban voltak.

A zarándoklat befejezése után, valamint a szentmise után mindenki sok élménnyel gazdagodva és lelkileg feltöltődve tért haza.