Zarándokúton a nyitrai Kálvária felé

2019. augusztus 13-án, kedden délután fél 3kor zarándokok gyülekeztek az egyházgellei Szent Péter és Pál-templomnál, hogy egy 5 napos zarándoklás után megérkezzenek a nyitrai Kálvária Nagyboldogasszony-napi főbúcsújába. A helyi plébános, Jankó Gábor atya zarándokáldásban részesítette a 4 útnak induló zarándokot.

A zarándokok a templomtól Ógelle irányába mentek, ahonnan földúton folytatták az útjukat a kanális felé. A kanális tövében található virágokkal feldíszítették a keresztet, majd a kellemes időjárásban folytatták az útjukat Dercsika felé. Imádkozva és énekelve érkeztek meg a dercsikai Nagyboldogasszony-templomhoz, a Fatimai Imanapra. Részt vettek az ünnepi szentmisén, majd egy zarándoktárs becsatlakozásával folytatták a zarándoklatot Nyékvárkony felé.

Az ismeretlen, először járt szakaszon, Dercsika és Nyékvárkony között földúton haladtak, de idővel teljesen rájuk sötétedett. Egy ideig még láttak a holdvilágosságba, de aztán már jól jött a fejlámpa. Hosszútávon nem láttak a szemük elé, de szerencsésen, kis bóklászás után megérkeztek Nyék elejére. A keresztnél hálát zengtek ajkaik a sikeres megérkezésért. Nyékvárkonyba végül csak 1 zarándok maradt éjszakára, aki a rokonoknál húzta meg magát.

Másnap végül 2 zarándok indult útnak a nyékvárkonyi Szent Jakab-templom elől. A nap során jót beszélgettek és imádkoztak, jó idejük volt. Pódafáig a kanális mentén haladtak, itt megvendégelésben volt részük. Hegyétén és Balázsfán haladtak keresztül, érintették Nagy- és Kisudvarnokot, majd földúton érkeztek meg Dunatőkésre. Eperjes után érkeztek meg Tallósra. Este szentmisén is voltak, majd a nap során vele tartó zarándoktól elbúcsúzott és megvárta egy ipolysági zarándoktárs érkezését. Az iskola tornatermében éjszakáztak.

Csütörtökön bevásároltak a boltba és megvárták a hozzájuk csatlakozó 2 zarándok érkezését. Gyönyörű helyeken zarándokoltak, bicikliúton a Feketevíz partján, ahol csodás természeti látvány fogadta őket. Vezekény után földúton haladtak tovább, nagyon meleg idő volt, ezért Feketenyék határán megpihentek kicsit a fák árnyékában. Vízkeleten megcsodálták Mátyusföld egyik ékességét, a hegyi Szűz Mária Születése-templomot. Vízkeleten megállt mellettük egy autó, aki egy kis ismertető füzetet adott a zarándokok kezébe, mely tartalmazta Vízkelet bemutatását. Hidaskürt után földúton érkeztek meg Taksonyfalvára. A nap végén pedig megérkeztek Galántára, a Mátyusföld központjába. Elfoglalták a szálláshelyüket, majd szentmisére mentek. Megnézték Galánta két nevezetes kastélyát, majd éttermet kerestek, de a belvárosban nem találtak egyet sem.

Pénteken egy hosszú nap állt előttük. Galántán reggel csatlakozott hozzájuk egy zarándok. Gányon a templomnál kicsit megpihentek és bevásároltak a boltban. Ekkor kicsit elkezdett esni az eső. Alsószerdahely után megérkeztek Szeredre, ahol a templomba bemenve rászakadt az eső. Megvárták, míg elállt. Közben imádkoztak és megismerkedtek a templommal és a várossal. Úgy döntöttek, mivel hosszú a nap, ezért nem mennek ki Felsőcsöpöny búcsújáróhelyére. Átkeltek a Vágon, majd Sempte falu szélét érintve a Vág mentén, egy földúton Szentharaszt felé.

Szentharaszton a Lourdes-i barlangnál megpihentek, majd a kegytemplomban részt vettek a szentmisén. Gyalog felmentek a szálláshelyükre, az iskola tornaterméhez. Miután elfoglalták azt, elmentek egy vendéglátóhelyre, ahol szlovák élőzene mellett kellemesen megvacsoráztak.

Szombaton korábban terveztek indulni, de rosszul lett beállítva az ébresztőóra. E nap reggel köd borult a Vág vidékére, nyirkos, vizes volt minden. Sajnos így nem lehetett látni a csodás látványt, mikor a falu felett gyalogoltak. A szőlő melletti fűben nagyon vizes lett a lábbelijük, így vizes cipővel a földúton föld ragadt a lábukra. Nagyon nagy meleg volt.

Pusztakürtön vizet kértek, majd folytatták az utat Nyitra felé. Bábra 5-en érkeztek meg, itt egyik zarándoktársuk kicsatlakozott. Sok kedvességben volt részük a faluban, bevásároltak és kávét is kaptak. Egy helybéli asszony a falu szélén megkérdezte tőlük, hogy merre tartanak és mondta, hogy örömmel tartott volna ő is velük és sokan mások is. Nyitraújlakon, gróf Esterházy János szülőhelyén buszra szálltak, majd ezzel is rövidítsenek az aznapi távon és időben megérkezzenek a nyitrai Kálvária búcsújába.

Busszal érkeztek meg Abaszállásra, ahol a Szent Anna-kegytemplomot nyitva találták és benézhettek, imádkozhattak a templomban. Láthatták a főoltáron található kegyszobrot, a Szűz Máriát a kis Jézussal, melynek fő ékessége Mária hosszú, fekete, női haja. A kegyszobor történetéhez tartozik  az egyik régebbi templomatya elbeszélése szerint (aki akkoriban még iskolás gyermek volt) az az eset, hogy az akkori plébános az újlaki hívekkel a kegyszobrot át akarta vinni az úljaki plébániatemplomba a lehotai filiális templomból azzal a szándékkal, hogy a kegyhely központja és a búcsújárás ott legyen a „főhelyen". A kegyszobrot lovasfogaton szállították. Amikor a két falu határmezsgyéjéhez értek a lovak, nem akartak tovább menni. Megálltak. Minden unszolás, ütlegelés ellenére a határmezsgyét át nem lépték, hanem visszafordultak Lehota (Abaszállás) irányába. Ebből a jámbor nép és a plébános is megértette, hogy Szűz Mária nem akar átköltözni Lehotáról Újlakra, hanem meg akar maradni a régi helyén. Belenyugodtak a változtathatatlanba. Szűz Mária hosszú hajú szobrát visszahelyezték a lehotai oltárra, és a mai napig is ott áll és ott részesül a búcsújárók tiszteletében. Maga a lehotai templom a 18. század közepéről való. Ezután továbbzarándokoltak a falu felett található Boldogasszony kegykápolnához.

Megcsodálták ezt a csendes kis kegyhelyet. Dobrovolni Józsefnek itt jelenésben volt része, megjelent neki a Boldogságos Szűz a dombon, ahol legeltetett. A Boldogságos Szűz kívánsága volt: „Azt akarom, hogy itt tiszteljenek engem. Vezess ide búcsújáró népet és építs kápolnát!" Ez az első jelenés ott történt, ahol ma a szent kút van. A második jelenés a templomban történt az oltáron, olyan alakban, ahogy most is látható a kegyszobor a kápolna oltárán.

Dobrovolni József a jelenésekkel mit sem törődve, megfeledkezett róluk. A pásztorkodás mellett másoktól megtanult néhány falusi munkát. Iparos lett és Pöstyénbe költözött, megnősült, házat vett, üzletet nyitott, s minden jól sikerült. Egy gyermeke született, ám ez hamarosan meghalt. Nemsokára meghalt a felesége is. Másodszor is megnősült, ám ez az asszony is meghalt. Harmadszor 1920. január 14-én házasodott meg. Fiút fogadott örökbe, akit vagyona örökösévé tett meg. Egy árva papnövendéket is adoptált, aki missziós lett. Dobrovolni József ezután súlyosan megbetegedett. Az orvosok lemondtak róla s halálát várták.

Ekkor harmadszor jelent meg neki a Boldogságos Szűz álmában. Ugyanis Dobrovolni betegségében a Szűzanyához fordult oltalomért, segítségért. Az álombeli látomás figyelmeztette: „Tudod, mit bíztam rád régen. Teljesítsd! Építs kápolnát és vezess oda búcsújáró népet! Most pedig ha kívánságom teljesíted, igyál a lehotai szent kút vizéből, és meggyógyulsz!" Így is történt. Dobrovolni a kápolnát felépíttette, ivott a szent kút vizéből, búcsújárásokat szervezett és teljesen meggyógyult. Ekkor az egész történetet megíratta és elküldte az esztergomi főegyházmegyei hatóságnak és kérelmezte a búcsúk engedélyezését. Majd röplapokon értesítette a plébániákat a búcsújárás megkezdéséről közölve az ismert történetet: Április 30-án jelent meg neki a Boldogságos Szűz Lehota mellett és kívánta a búcsús körmenetek megindítását. Ettől az időtől van Lehotán búcsújárás. Pöstyénből minden évben maga Dobrovolni József vezette a zarándoklatot Lehotára. Április 29-én indultak és május 1-jén este érkeztek haza Pöstyénbe. Meghalt 1928. szeptember 8-án. Utána a búcsúvezető az örökbe fogadott fiú, Lehota József lett, aki Pöstyénben húsz esztendeig harangozó is volt.

Kis imádkozás és pihenő után tovább indultak. Egyre közelebb kerültek Nyitrához és meglátták a Zobort is. Kynek városrészből városi busszal mentek el a buszállomás közelébe, ahonnan gyalogosan zarándokoltak fel a nyitrai Kálváriához. Augusztus 17. napján 4 zarándok érkezett meg a nyitrai Nagyboldogasszony-főbúcsúba. Az ipolysági zarándoktársuk elbúcsúzása előtt felmentek a Kálvária-hegyre, közösen imádkoztak ott, majd búcsút vettek tőle.

A búcsúra megérkezett a Missziós kereszt is, amit különleges hódolatban részesítettek. Az ünnepi, búcsúi szentmisét Fábry Kornél atya mutatta be. Sajnos az elmélkedésre nem tudtak maradni, mert el kellett érniük a buszt.

A buszra nem fértek fel, teltház volt. Ezért vonattal mentek haza. Sok-sok élményt éltek át a zarándokút során, mely tapasztalásokat otthon tudják majd hasznosítani. Az út során lelkiekben is gazdagodtak. A gyalogos zarándoklaton összesen 8 zarándok vett részt.