Buszos zarándoklaton Lőcsén és Kassán

Az indulás Dunaszerdahelyről a vasútállomás elől 2019. augusztus 29-én volt 5 órakor. A zarándokutat papi áldással és közös imával kezdték. Lelkivezetőjük Ft. Nagy Tibor, bakai plébános úr volt. A buszos zarándoklaton 44 zarándok vett részt. A honismeret-vezetőjüket, Balassa Zoltánt, a poprádi állomáson vették fel. Lőcsére 11 órára érkeztek meg. 

Lőcse Szlovákia legnagyobb búcsújáróhelye, ennek szimbóluma a Máriahegyi templom is, ahol a szentmiséjük is volt, melyet a velük zarándokló lelkiatya mutatott be. A szentmise előtt elvégezték a keresztutat, a templom mellett levő Kálvárián.

Majd Lőcse belvárosát tekintették meg vezetéssel. Lőcse 1922-ig Szepes megye székhelye volt, erről a klasszicista stílusú nagy és a szomszédságában álló kis megyeháza is vall. A főtér majdnem minden háza középkori formájában maradt fenn. A házak közül a legértékesebb a Thurzó-ház, Lőcsei Pál mester háza, a volt evangélikus líceum épülete, a szépen felújított kereskedőház. A városi falak is hatalmasak és többségükben fennmaradtak.

Megtekintették a 11 gótikus és reneszánsz oltárával, és más belső díszítésével teljesen egyedi Szent Jakab-templomot. Itt található a világ legmagasabb gótikus oltára, valamint  további 15-16. századi reneszánsz oltárok. Ezekből több egy faragómester, Lőcsei Pál mester műve, akinek a nevét a várossal kapcsolják össze. A régi városházában ma a város történelmét bemutató múzeum található. A városháza előtt a középkori női szégyenketrec áll.

Útjukat a szepesgörgői és a fricsi reneszánsz kastély  megtekintésével folytatták.

Szepesgörgő első írásos említése 1243-ból származik, 1278-ban kerül a Görgey család birtokába, amely innen eredeztette a családnevét. A Görgey család birtokai egy részének eladására kényszerült, a görgői birtokot Csáky Vidor  gróf  vette meg és a ma látható impozáns, klasszicista stílusú kastélyt 1888-ban építette. A kastély gyermekintézményként működött, volt rehabilitációs otthon, ma javítóintézet.

A fricsi kastélyt 1623-1630 között építették. Mai alakját az 1840-es átépítéskor kapta, amikor pompás reneszánsz várkastéllyá építették ki. A 2005-ös felújítást követően hotel működik benne.

Ezután a Szepesség egyházi központját, Szepeskáptalant nézték meg, ami az UNESCO Világörökség része. Mintegy 30 épületből álló, fallal körülvett egyházi város. Fő látnivalója  a középkori Szent Márton-templom, a püspöki székesegyház, melyben a szepességi gótikus szárnyas oltárok egyik legszebb gyűjteményét láthatták. Az első zarándoknapot a kassai szálláshelyre való érkezésükkel zárták.

A második napot Kassán töltötték el. Kassa Szlovákia második legnagyobb városa, katolikus érseki és evangélikus püspöki székhely. A várost az írott források először 1230-ban, erődítményeit 1312-ben említik. A legtöbb műemlék a Fő utcán, a település ősi központjában van. Közülük a legfontosabb az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt Szent Erzsébet-dóm, melyet a zarándokok is megnéztek. Ez Európa egyik legszebb székesegyháza.

A dóm helyén már a 13. században állt egy templom, amely 1378-ban leégett. Ezután fogtak hozzá a dóm építéséhez és csak 1520-ban fejezték be a háromhajós csarnoktemplomot. 1556-ban ismét tűz pusztította, többször javították, végül 1877-1896 között építették újjá. Szárnyas főoltárát 1474-1477 között készítették. A dóm altemplomát is megtekintették, itt temették el 1906-ban  II. Rákóczi Ferenc, Rodostóból hazahozott hamvait.

A  szentmiséjük a 14. században épült  Szent Mihály-kápolnában volt, ahol lehetőségük volt a szentmise előtt szentgyónáshoz járulni.

Megtekintették az 1906-ban épült Rodostói ház másolatát, amely a török építészet egyedülálló példájaként betekintést nyújt II. Rákóczi Ferenc életének utolsó időszakába.

A Kelet-Szlovákiai Múzeum páncéltermében tekintették meg az 1935-ben megtalált, kör alakú rézdobozban elrejtett arany kincsleletet: 2920 aranyérmét, 3 aranymedált, 2,14 méter hosszú reneszánsz aranyláncot.

A napot a Márai emlékszoba megtekintésével zárták. A kiállítás bemutatja Kassa történetét, az író ott töltött éveit időrendi sorrendben.

A harmadik zarándoknapot keresztúti ájtatossággal kezdték, a várostól északnyugatra emelkedő dombon található Kálvárián. Megnézték az 1736 és 1758 között épült Kálvária templomot, ami 1773-ban katonai raktár lett,1820-ban visszaadták az egyháznak és újraszentelték. 1826-ban XII. Leó pápa búcsút engedélyezett az ide látogatóknak. A templom a kassaiak búcsújáróhelye.

Megtekintették még a kassai vértanúk emléktábláját, az Andrássy-palotát, a városi színház épületét, az 1986-ban létrehozott zenélő szökőkutat a harangjátékkal.

A zarándoklatukat szentmisével fejezték be az 1652-55-ben, reformátusok által építtetett, egytornyú, egyhajós, barokk stílusú templomban, melyet 1698-ban a pozsonyi Orsolya-rendi szerzetesnők kaptak meg és a mai napig az Orsolyiták temploma.

Délután 15 órakor mondtak búcsút Kassának és élményekben gazdagodva, szentmisék és a közös imák által kegyelmekben eltelve indultak haza.

Dunaszerdahelyre 21:30 órakor érkeztek meg.