A fehér barátok nyomában zarándokoltunk

Az alábbiakban Méhes Richárd, a Pálosok nyomában zarándoklat vezetőjének beszámolóját olvashatják:

Az előző évekhez hasonlóan ismét elzarándokoltunk Máriavölgybe. Viszont idén az 5. csallóközi gyalogos zarándoklat nem 3napos volt, hanem 12 napos és az egész Máriavölgyi zarándokúton valósult meg ez a zarándoklás. A zarándoklat a Pálosok nyomában nevet viseli magán, hiszen két pálos búcsújáróhelyet köt össze, a magyarországi Márianosztrát és a volt pálos kegyhelyet, Máriavölgyet. Ezen felül érinti még Ciglédkét is, ahol szintén pálosok éltek. De a zarándoklat során még más pálos vonatkozásra is fény derült. Miként is alakult ez a zarándoklat? Az alábbiakban ennek a zarándoklatnak a beszámolóját olvashatják.

Szeptember 24-én, hétfőn egy borús, kicsit esős, szeles nap zarándokok indultak útnak Márianosztrára, hogy másnap onnan útra keljenek a Mária Úton. Délután 3-an vonattal mentünk Pozsonyba és onnan pedig a nemzetközi vonatjárattal elmentünk Szobra. A várakozás során itt már tapasztaltuk, hogy kitisztult az ég és szépen sütött a nap. Jó idő ígérkezett. Egy budapesti zarándok csatlakozott hozzánk a busznál, amivel a Börzsöny hegyei közé hatoltunk be.

A felvidéki András atya már várt minket a zarándokszálláson. Elfoglaltuk a szállást. András atya meglepett egy kis ajándékkal, mely Medjugorje Mária búcsújáróhelyével volt kapcsolatos. Az este folyamán még felmentünk, a piros máriautas jeleket követve, a Kálváriához. Mikor felértünk tapasztaltuk, hogy telihold lesz, a Hold a Kálvária tetején várt minket. Az idő is rohamosan elkezdett lehűlni és a szél is megjelent. Visszamentünk a szállásra és nyugovóra tértünk a pálos kegytemplom melletti zarándokszálláson.

Másnap, kedden 9 órakor volt a gyülekező a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya-bazilikában. Ezen a nap még 4 zarándok érkezett hozzánk, így a zarándokáldás után 8 zarándokot bocsátott útnak a pálos András atya. Felhős idő volt és egy kicsit hűvös, de a zarándoklásra megfelelő.

Átkeltünk az erdei kisvasút sínén, majd pedig a Börzsöny erdei felé vettük az irányt. Egy patak völgyében haladtunk, ahol különleges látványban volt részünk – még zöld falevelek lógtak a fákról, de a lábunk alatt barna avarban gázoltunk. A turistajelzéseket és a piros Mária Út jelzését követtük, egészen a Piribék-tisztásig, ahol már csak a turistajelzés maradt. Egy szépséges völgyben ereszkedtünk le Letkésre, ahol már kisütött a nap is. Az Urunk Színeváltozása-templom után a határ felé vettük az irányt. Visszatekintve láthattuk a Nagy-Gallát, melyet megkerülve érkezhettünk le a faluba. Az Ipoly határfolyón való átlépés után megérkeztünk Ipolyszalkára. A szalkai Tájházat idő hiányában csak kívülről néztük meg, majd pedig a vörös tornyú szalkai Nagyboldogasszony-templom felé vettük az irányt. A sekrestyés néni már várt minket és bemehettünk, imádkozhattunk a templomban. Vanda Károly atya még hittanon volt, ezért nem tudott minket üdvözölni.

A szalkai Pincefalu felé haladva északról feltámadt a viharos szél, így a széllel küzdve mentünk a Garammenti-dombság felé. A nemrég épült pihenőhelynél megálltunk, imádkoztunk az új keresztnél és Szent Orbán szobránál. Egy erdőn és a szőlő mellett keltünk át a dombokon. Megérkeztünk Garampáldra, ahol érintettük a Szent Miklós-templomot, majd a kevésbé forgalmas út mentén haladtunk tovább. Bény felé először átkeltünk a Szikince patakon, majd pedig a falu szélén folyó Garamon. A bényi Magyarok Nagyasszonya-templomban csak a szentmise végét értük el. A mise után Szalay András atya bemutatta nekünk a szépséges premontrei templomot és mellette található Tizenkét apostol-körtemplomot (rotundát).

Sajnos mivel besötétedett, ezért nem volt időnk kimenni a falut körülvevő avarsánc közelében található Szentkúthoz, ami miatt a település Szűz Mária búcsújáróhelye. Koczka házaspárnak köszönhetően elfoglaltuk a szállásunkat, majd pedig megcsodálhattuk a Kézműves Házat és a helyiek kurtaszoknyás népviseletét.

Másnap elég hűvös reggelre ébredtünk, ennek a nyomai az út során is láthatók voltak a fehér füvön. Szép, öreg fákkal szegélyezett úton mentünk Bény és Bart között. Barton a helyi Szent Kereszt-templomnál étkeztünk, majd folytattuk az utunkat Szőgyén felé. A helyiek már a falu szélén levő Visontai keresztnél vártak minket, ahol közösen imádkoztunk, majd pedig közösen zarándokoltunk a falu felé. Elhaladtunk egy 6000 éves régészetileg fontos ásatási terület mellett, majd pedig a németszőgyéni Szűzanya szobornál imádkoztunk. Bemehettünk a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomba, ahol az itteni származású zarándoktársunk, Fekete László mutatta be nekünk a templomot. Megnézhettük a csodálatos miseruha és szenteltvíztartó gyűjteményt.

A szőgyéni hívek a templom előtti téren megvendégeltek minket. Köszönet érte. A templom után meglátogattuk a Szent Család-kápolnát. Az egyik hívő a falu feletti Fehér keresztig kísért minket. Mikor a helyiek bárhová, bármely irányba mentek zarándoklatra, akkor mindig érintették illetve megálltak ennél a keresztnél. Meg lehet érteni, hiszen innen csodás kilátás nyílik a falura és a környezetére, háttérben a Börzsöny hegyvonulatával.

Szőgyén és Kürt között a tervezett tanösvény nyomvonalán haladtunk. Ennek kialakítására a Via Mariae polgári társulás a községekkel összefogva pályázati pénzhez jutott a Volkwagennél. A tanösvény kijelölése és kitáblázása 2019 nyaráig fog megvalósulni. A Via Mariae tervei alapján az egész Máriavölgyi zarándokút, mint tanösvény lesz kijelölve.

Kürtre a szőlők között érkeztünk be, ahol a csemegézhettünk az idei termésből. Leérve a Szőlőhegyről a temetőben található Keresztútnál folytattuk az utunkat. A kürti Mindenszentek-templomnál már vártak ránk. Maga Péter atya kimondottan nekünk, zarándokoknak mutatott be szentmisét. A templom megtekintése után megvacsoráztunk és a tanösvénnyel kapcsolatos ülésen vettünk részt.

Csütörtökön korán kellett indulni, hiszen egy több mint 30 kilométeres táv várt ránk. Páran, 6kor útnak indultunk Ciglédkébe, a többi zarándokot autóval hozták a kegyhelyre.

Jankulár Veronika az édesanyjával bemutatta nekünk ezt a csodás, nem mindennapi Szűz Mária búcsújáróhelyet, ahol régebben pálosok éltek, barlangokban. A Szentkút vizét szembetegségek gyógyítására ajánlják. A Keresztút 21 állomása között sétáltunk fel a Nagykápolnához. Azért 21, hiszen a hagyományos keresztúti állomások mellett Mária hét fájdalmának is van egy-egy állomása. A kegyhely bemutatása mellett a titokzatos pálosokról is hallhattunk, hiszen itt a föld mélyén egy barlangrendszer húzódik, mely egészen Esztergomig megy és összeköti az egyes pálos helyeket.

A bemutatás után a szomszédos Fűr felé vettük az irányt, ahol a sekrestyés néninek köszönhetően megnézhettük a helyi Szent Imre-templomot. Földúton haladtunk Udvard felé, amin hajdanán Mária Terézia közlekedett a hintóján Bécs és Buda között. Udvardon a Csemadok-házban megvendégeltek minket, majd Salgó Tibor barátunk bemutatta nekünk a Szent Adalbert-templomot és a falu szélén található Kálváriát, mely szintén egy nagyon szép búcsújáróhely. A templomban ismét találkoztunk a pálosokkal, hiszen a templom padjai a máriacsaládi pálos kegyhelyről kerültek ide.

Az udvardi Kálváriánál töltött kis pihenő után átkeltünk a Zsitván, majd pedig megérkeztünk Érsekújvárba. A szállásunkon Török András, a Via Mariae koordinátora és zarándoktársam megvendégelt minket.

Újvárból 8 után indultunk útnak. A Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban közösen imádkoztuk el a Szent Patrik úti imádságát, majd pedig a magyarországi zarándokoktól búcsút vettünk. A Nyitrán átkelve megérkeztünk a Berekbe, ahol kicsit megpihentünk, majd pedig a Nyitra-csatorna melletti gáton folytattuk az utunkat Kamocsa felé. Kamocsán a Református templomban már vártak minket, Gál László református kántor bemutatta nekünk a templomot és mesélt a közösség életéről.

Kamocsát elhagyva egy újabb zarándok csatlakozott hozzánk. A Vág gátján található bicikliúton haladtunk. A Vágon átkelve végül megérkeztünk Gútára, ahol a Kis-Duna ágán levő vízimalomnál volt a szállásunk.

Másnap reggel útnak indultunk, érintettük a gútai Nagyboldogasszony-templomot és egy szép Szűz Mária szobrot. Bogyaréten, a Rózsafüzéres Szűzanya-templomnál a helyi hívők megvendégelték a zarándokokat. A lakszakállasi Református templomban szintén várta őket Varga László református lelkipásztor. Ekecsen a Szent Vendel-templom is nyitva volt a zarándokok előtt. Bicikliúton érkeztünk meg Nagymegyerre, ahol a Szent Miklós-templom melletti Zárdában volt a szállásunk, mely ma már a Fészek Ifjúsági Központ.

Vasárnap részt vettünk a magyar szentmisén, majd pedig 6-an indultunk útnak. Földutakon haladtunk, többször érintve a Csiliz-patakot. Csilizpatason megpihentünk, majd pedig megcsodálhattuk a Csiliz régi, szép arcát, amelyen hattyú úszkált a kicsinyeivel. A bősi Antiochiai Szent Margit-templomban a sekrestyéssel együtt imádkoztunk és énekeltünk. A Nimród felé tartva egy érdekes kápolnával találkoztunk. Ketten éjszakáztunk Bősön.

Hétfőn csípős hidegre ébredtünk és 3-an indultunk útnak. A kanálisok és virágzó repceföld mentén, itt-ott elrepülő gém mellett érkeztünk meg Dercsikára. A falu szélén található Mária-szobornál imádkoztunk, majd pedig a dercsikai Nagyboldogasszony-kegytemplom felé vettük az irányt. Itt már várt minket a sekrestyés néni, aki beengedett minket a Nagyboldogasszony csallóközi búcsújáróhelyének templomába, majd pedig számos finomsággal kínált meg minket. Isten fizesse meg a sok kedvességet. Földutakon érkeztünk meg először Ógellére, ahol a vízházzal szemben levő keresztnél elhelyeztük az aznapi virágcsokrot. Mindennap szedtünk mezei virágokat a keresztünkre, amely virágcsokrot a nap végén mindig elhelyeztük a célállomás egyik szép helyén.

Mivel csak 4-en voltunk, ezért az iskola helyett a zarándokok házaknál szálltak meg. A rózsafüzér előtt a zarándokoknak Jankó Gábor plébános úr bemutatta az egyházgellei Szent Péter és Pál-templomot. A rózsafüzér után részt vettünk a szentmisén, majd pedig lepihentünk.

Másnap csak 9 után indultunk, borús időben. A táv csak 12 kilométer volt. A kanálist követve és rózsafüzért mondva érkeztünk meg Kövecsesre. E nap már tartott velünk egy dunaújvárosi zarándok is. A kompig csendszakaszt tartottunk. A komptól Keszölcés széléig elég rendesen rájött az eső, de mire beérkeztünk Bacsfára, addigra már megszáradtunk. Már délután 1 körül megérkeztünk Szentantalra, ahol keresztutat jártunk és csak ezután mentünk a kultúrházhoz, ami az aznapi szállásunk volt. Köszönjük az önkormányzatnak az elszállásolást. Estebédet fogyasztottunk el a Tücsökben, majd pedig szentmisére mentünk a bacsfa-szentantali Páduai Szent Antal-kegytemplomba. Szép mise volt, melyben az atya üdvözölt minket. Különleges volt a rózsafüzérmondás is a mise végén.

7 után indultunk útnak Bacsfáról, a Duna menti kanális mellett. Somorján Hanusz Edit tanárnőm már várt ránk, hogy bemutassa a csodálatosan felújított Református templomot. Pár éve jártunk itt utoljára, még akkor is zajlottak a felújítások, de most már nagyrészt elkészült. Nagyon szép park lett kialakítva a templom körül és szép téglákkal van kirakva a kerítés is. A templombelső meg nagyon szépen rendbe lett hozva, új padok vannak és új freskókat fedeztek fel. Egy helyet is alakítottak ki, ahol a templom építéstörténetét mutatják be. A templomról azt kell tudni, hogy ez volt Somorja katolikus temploma, de mikor a paulánus rend építkezésbe kezdett, akkor egy adásvételi szerződéssel eladták a templomot a református egyháznak, akik lemeszelték a falakat. Így megóvták a freskókat is, melyek nagyon gyönyörűek és Szűz Mária életét mutatják be.

Megtekintettük a felújítás alatt álló városháza előtti új, Mátyás király szobrot. A Nagyboldogasszony-templomban imádkoztunk, majd folytattuk az utunkat Csölösztő felé. A kanális melletti erdősávokban haladtunk. Mintha egy más világba csöppentünk volna, gyönyörű útszakasz volt. Mintha a Tündérkert kapuin mentünk volna keresztül. Leírhatatlanul csodás élmény volt.

Gútornál kimentünk egy kicsit a Duna-csatornához. Szomorú volt látni, hogy az ember mit művelt a természettel, a valamikor Tündérkertnek nevezett Csallóközben. A gútori Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban már várt minket Mikus Csaba somorjai káplán, aki bemutatta nekünk a csodás, régi templomot.

A bicikliúton mentünk át Szemetre, ahol a faluközpontban megláthattuk a falubeliek leleményességének egyik példáját. Láthattuk a részeg biciklis balesetét, nagyon vicces volt. Egy szalmabálából a két lába lógott ki, mellette a biciklije, tökökkel teli kosárral. Majd felerősödött a szél és elkezdett esni, nagyon apróra szitált. Ilyen időben indultunk el Dénesd felé. Majd kisütött a nap. Átkeltünk a R7-es építkezésén és megérkeztünk Dénesdre. Egy fából kifaragott szobroknál pihentünk meg, nagyon szépek voltak. Elfoglaltuk a Pasztorációs központot, majd vacsora után elmentünk misére a dénesdi Szent Kereszt Felmagasztalása-kegytemplomba, melyben a Csallóközi Madonna kegyszobra található.

A csütörtöki nap többször érintettük a R7-es gyorsforgalmi út és a D4-es körgyűrű építkezési területeit. Nagyon szép tájakon haladtunk. Topoľovén a szokásokhoz híven ismét megpihentünk. A bicikliutat és turistautat követve a Duna felé vettük az irányt. Beértünk a Duna ártéri erdőjébe, szép helyeken haladtunk. Kiértünk párszor a Dunához, ahol megnézhettük a Duna régi, természetes arcát. Idén hattyúlandolásokban és elrepülésekben volt részünk. Örültünk neki, mert ilyenben nem igazán volt még részünk. Érdekes volt látni a hattyúrepüléseket. Pozsony várát is lehetett már látni és közelben épülő új Duna-hidat. Lassan őszbeboruló erdőségeken mentünk keresztül. Pozsony széléhez közelítve egyre nagyobb lett az építkezés miatti teherforgalom, por és zaj. A közelünkben Dunából kinyert kövekkel rakták meg a teherautókat. Folytattuk az utat a bicikliúton, majd pedig a Slovnaft felé vettük az irányt, a kék jelzésen. Sok csendes, autózajoktól mentes, mégis Pozsony városrészét alkotó helyen haladtunk keresztül. Letérve a turistajelzésről a Kis-Dunán keltünk át, majd pedig a Kikötői-híd alatt mentünk az Eurovea felé. Az üzletközpont szépen kialakított Duna-partján haladtunk a szállásunk felé. Az Öreg-hídnál az Ispotály utcába mentünk és elfoglaltuk a szállásunkat. Vacsorázás előtt betértünk az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomba, ahol elhelyeztük a virágcsokrunkat.

Este 6-ra a Ferences templomba mentünk, hogy részt vegyünk a pozsonyi magyarok magyar nyelvű szentmiséjén. Molnár Tamás atya a prédikációjában üdvözölt minket. A szentmise után szóba elegyedtünk a pozsonyi magyar katolikus közösség már ismert és nem ismert tagjaival. Jó volt elbeszélgetni velük. Az este még 4 veszprémi zarándok érkezett hozzánk.

Az utolsó gyalogos zarándoklással eltöltött nap következett. Az indulás előtt a zarándokoknak alkalmuk nyílt egy kis pozsonyi városnézésre. 11 órakor volt a gyülekező a Szent Márton-dómnál. Jó volt ismételten találkozni a zarándoklat kezdetekor útnak induló zarándokokkal. Bezenyéről még érkezett két zarándok, így 13-an indultunk útnak a Dómtól. Sikerült végre bejutnunk a Koronázó templomba, ahová az előző években is már többször próbálkoztunk. Kicsit megnéztük a templomot és Fájdalmas Anya kegyszobrát, majd imádkoztunk és útnak indultunk. Elmentünk a Prépostsági palota, Mihály-kapu és a Grassalkovich-palota mellett. A majdani Mária utat követve a Mélyúti kegyhely felé igyekeztünk. A zarándokok közül sokan még nem jártak itt, ezért csodálattal töltötte el őket e szép kegyhely látványa. A Lourdes-i barlangnál épp a táblákkal dolgoztak. Kicsit megpihentünk, ettünk és imádkoztunk, énekeltünk és egy közös képet is készítettünk. Elmentünk a Havasboldogasszony-kegytemplom mellett és különböző utcácskákon már felfelé tartottunk a Kamzíkra, a Zerge-hegyre. Az erdő szélétől egy régi jelzésen haladtunk és elértük a bicikliutat, s a turistajelzést. Ekkor már megtapasztalhattuk a Kis-Kárpátok csodás erdőit. Egy 1866-os csatának emléket állító magyar nyelvű keresztnél imádkoztunk. A Zerge-hegyen megpihentünk és gyönyörködtünk az elénk táruló kilátásban.

A pihenő után a piros jelzésen haladtunk tovább a Kis-Kárpátok csodás erdei útjain keresztül. Egy pihenőhelynél visszatekinthettünk a Kamzík tetején levő TV-toronyra. A Mária-forrásnál vizet vételeztünk. A Málnás-hegyen keresztül kezdtünk el leereszkedni Máriavölgybe. A Golgotánál helyeztük el a virágokat, majd pedig a Keresztutat követve mentünk le a Lourdes-i barlanghoz. A kegytemplom mellett kolostorban, a zarándokszálláson szálltunk meg. Részt vettünk a szlovák szentmisén, majd pedig elmentünk vacsorázni és közben jót elbeszélgettünk.

Szombaton jó volt az egykori pálos kegyhelyen ébredni. Reggelizés után 9 órakor keresztutat jártunk a Kis-Kárpátok oldalában levő Kálvárián. Egyre több magyar hívő érkezett a kegyhelyre. 10:30-tól kezdődött az ünnepi, búcsúi magyar nyelvű szentmise, melyet Haľko József pozsonyi segédpüspök mutatott be paptársaival. Az előző évekhez képest is nagyon sokan voltak a búcsún, leszámítva a körülbelül 90 Magyarországról érkező máriautas és máriarádiós zarándokot is. Nagyon szép mise volt. A szentmise után többen a kegytemplomba mentünk, hogy imádkozzunk a Szűzanya kegyszobránál és hálát adjunk a sikeres gyalogos zarándoklatért.

Az ünnepi szentmise után mindenki sok élménnyel gazdagodva tért haza.

A zarándoklat során többen ki- és becsatlakoztak. Volt, akik pár vagy több napon keresztül zarándokoltak. Voltak olyanok is, akik az első napokban zarándokoltak, majd pedig a végén ismét jöttek, hogy együtt tegyük meg Máriavölgybe a zarándokutat. De a zarándoklaton összesen 22 zarándok vett részt.

Szeretném megköszönni a zarándoklat során nyújtott bárminemű segítséget, akár a szállásadást, a megvendégelést, vagy a csomagszállítást nézzük. De szeretném megköszöni a kis dolgokat is, mikor gondoltak ránk, imádkoztak értünk. Szóval minden segítséget, mindent. Isten fizesse meg bőségesen azt a sok jót, amit kaptunk az utunk során, de azt is, amiről mi nem tudunk. Köszönet és hála érte.